A biztonság viszonylagossága

 
Míg nem terít szerelmi láthatárra
deres lepleket hűvös pirkadás,
míg nem készül ész oly gyors változásra,
mint mennyekből reped villámcsapás,
a szív addig gyanútlanul lubickol,
s nem hallja sors acélját döngeni,
a biztonság viszonylagossága
hogy nem sokára földbe döngöli.
 
Ezer jel út mentén napokba rejtve
figyelmeztethet ordítva. Minek,
ha blokkolt értelmet, valóságot felejtve
a szív  a valót úgysem érti meg?
Konokul hiszi, hogy vele nem eshet
meg, ami máshol szinte megszokott…
Ébresztő, szívem! Jelekre figyelve
éld a mát, s alakítsd a holnapot!
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Irénkém, ez nagyon jó vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Örülök, ha tetszett, Laci. Köszönöm!

Csilla képe

Nagyon jó, figyelmeztető vers! 

 

Haász Irén képe

Csilla, köszönöm.

Kankalin képe

Kedves Irénke!

Olyan ez a versed, mint egy parainesis. Átgondolásra öszönöz, megszívlelendő.

Szeretettel: Kankalin

Haász Irén képe

Köszönöm, kedves Kankalin!