A szó

 
Gyilkol a szó,
halálos fegyver
annak, ki vele visszaél…
de hiszed-e, hogy elkanyarodhat
és bumerángként visszatér?
 
Épít a szó,
téglára tégla,
barátság, hit emelkedik…
de látod-e, ha rendül a házad,
milyen alapra építkezik?
 
Mocsok a szó,
ha ocsmány kútfőn
tömény trágárság tátogott…
láttad-e már, hogy gyengéd szájból
egy is virággá változott?
 
Mámor a szó,
ha szerelembe
fullad, s gyönyöre kábító…
s ha mást simít, érzed, mi kínt
okozhat ugyanaz a szó?
 
Gyógyít a szó,
mákony és gyógyír
ha lelki bánat elvakít…
de sejted már, hogy élet s halál
között milyen keskeny a híd?
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerű vers, Irénkém, szeretettell gratulálok! 

Haász Irén képe

Köszönöm, Ferikém!

lnpeters képe

Keskeny bizony! Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, Laci!

Csilla képe

Nekem is tetszett, és egyetértek a tartalommal.

Irénke, bocs, de ide írom: A Hetedikre tudtomon és engedélyemen kívül valaki beregisztrált a szerzők közé. Kérlek szépen, – úgy tudom, még szerkesztő vagy ott – hogy töröld a profilomat, – ami amúgy sem friss, egy másik ir. oldalról másolták át a bemutatkozásomat fotóstól.

 

Haász Irén képe

Biztosan a versdalfesztről. OK, majd szólok!

Csilla képe

Nem, nem onnan. OK, köszönöm! A profil már nem elérhető, de a nevem még mindig szerepel a szerzők listájában... Megtennétek, hogy törlitek?

Ui. Köszönöm! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek vers lett.

Erzsike

Haász Irén képe

Köszönöm, Erzsikém.

hzsike képe

Ragyogó vers, és milyen igaz...

Gratulálok, Irénkém! :) 

Haász Irén képe

Köszönöm, Zsikém!

Kankalin képe

Kedves Irénke!

Nekem is nagyon tetszik a versed.
A szónak hatalma van; olykor gyógyír, máskor éles fegyver. Nem szabad visszaélni vele.

Szeretettel: Kankalin

Haász Irén képe

Nem szabad, mégis megteszik. Köszönöm véleményed.