Hangtalan

Néma tótükör, csupán a láp dalol,
nem én; fogoly vagyok kopott ruhákban,
s legyűri gyönge testemet, ha lágyan
szél szalad felém a lomha fák alól.

Kint süket fülembe zajt süvölt a nyár,
sziklakönny patakja lusta lomb alatt
szirteket szakít, de hangtalan marad,
mert a "börtön őre" csöndlakatra zár.

Zenét nem ont az ég, nem adja dalba
játszi záporok neszét, de már ledér
madár se szól; sivár a táj nyugalma.

Tetszhalott a metronóm, a csontra mér
ütést; vajúdna még, hol elvetél ma,
múlt időz jövő fölött, s dühöng a vér.

Hozzászólások

hubart képe

Ó, de szép! Igazi lírai csemege ez a szonett, drága Kankalin! Szeretettel gratulálok! 

Kankalin képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek lett.

Erzsike

Kankalin képe

Kedves Erzsike!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin

Haász Irén képe

Gratulálok, pontos ritmus, szép tartalom!

Kankalin képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

Kedves Laci!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin