Trianon

A lárma elcsitul, s haláli csend lesz, 
amit megírt a sors, beteljesül.
Az ég le nem szakad, világi rend ez, 
a lelkeken ma cédabéke ül. 
 
A koncra hajt, ki egykor összenézett, 
s a cinkos félmosollyal konstatál,
hazánkra, mint tiló lesújt a végzet, 
zsarát ropog, s körötte áll a bál…

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Jó vers lett, tömören összefoglaltad.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

Kankalin képe

Kedves Feri!

Nagyot szól a versed, tömör, ám sokat mondanak soraid.
Megrázó, elgondolkodtató összefoglaló.

Szeretettel: Kankalin

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kankalin! 

Csilla képe

Remek sűrítés! A 2. soron elgondolkodtam. De már értem, mert a sorsot mi írjuk, emberek.

 

hubart képe

Kösznöm szépen, kedves Csilla! 

 

lnpeters képe

OK, de az a magát nyaktilónak képzelő végzet - halandó...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Szerencsére!  Köszönöm szépen, Laci!