Ez az édes kábulat
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, július 3 - 20:58
Ez az édes kábulat,
ami régen bódít engemet, az életem,
s most eltűnni látszik.
Talpam alól efogy a talaj,
fehér köpeny suhog,
s egy óvatlan pillanatban
műtőasztal kúszik alám.
Félelmem kullog a folyosón,
a remény mimikrit játszik velem.
Menekülnék, de jön a mesterséges kábulat,
ők már látják az élet bölcsőjét,
amit én ifjan elveszítettem,
s végül csak ez jutott nekem,
e véres látomás.
Hozzászólások
hubart
2020, július 4 - 18:58
Permalink
Drága Erzsike, tudom, mit
Drága Erzsike, tudom, mit jelent a műtét, és azt is, hogy mit a lábadozás. Kívánom, hogy minél hamarabb épülj fel, erre minden esélyed megvan, hisz még fiatal vagy! :) A versed igen kifejező! Gyógyulást kívánok, és optimista verseket várok Tőled! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2020, július 4 - 19:01
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm, hogy olvastad, minden a jövő titka...
Erzsike
Haász Irén
2020, július 5 - 15:08
Permalink
Jobb egészséget, felépülést
Jobb egészséget, felépülést kívánok szép versekkel, Erzsikém!
Nagygyörgy Erzsébet
2020, július 5 - 15:50
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm, Irénke, ölellek...
Erzsike
Mysty Kata
2020, július 5 - 19:34
Permalink
Minél hamarabbi felépülést
Minél hamarabbi felépülést kívánok, Erzsikém!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2020, július 6 - 14:27
Permalink
Köszönöm, Katám, puszi...
Köszönöm, Katám, puszi...