Az álmom emberé
Beküldte hubart - 2020, október 20 - 07:04
Csodákba nem hiszek; de várva várom,
a józan ész kegyelme ránk talál,
s az ősz ködébe vész a régi járom –
profán tanokra serte nőtt, szakáll.
Az élet úgy inal – de szép ünő!
Nem űzöm én, habár utam töröm;
siratni kár mi úgyis eltűnő,
marad talán ma még kevés öröm!
Ameddig alkotok – nem oly nagy érdem –,
fészekmeleg szobába vár az este.
Tudom, madárszabad vagyok, de értem
hiába ég a hold parázna teste...
De szépet álmodom, regél az alkony:
a végeken csatát veszít ma Ajtony.
Hozzászólások
Haász Irén
2020, október 20 - 16:23
Permalink
Remek és pontos is! Majdnem
Remek és pontos is! Majdnem tiszta jambus, gratulálok!
A szótagszámok nem egyenletesek.
lnpeters
2020, október 20 - 19:12
Permalink
Nagyszerű!
Nagyszerű!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2020, október 21 - 16:02
Permalink
Gratulálok, Feri, Irénke
Gratulálok, Feri, Irénke elmondta, minden klappol...
Erzsike
Csilla
2020, október 25 - 10:43
Permalink
Tudtam, hogy remekül megoldod
Tudtam, hogy remekül megoldod a feladatot, és úgy is lett. A szonettfordításaid után, gondolom, hogy a kisujjadból kiráztad ezt a szonettet! :) Gratulálok, külön a téma miatt is!
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
hubart
2020, október 26 - 11:36
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves szavaitokat! :)