A hónap verse (december)

 
Virginás András
 
Miközben új jövő fogan
 
Jövőbe roskadt gondolat
magát emészti, fojtogat,
az új jelen még tejfehér,
a szürke múlttal összefér.
 
Megáll az óra, nem forog,
nem áll kötélnek, oly konok,
időt rabolt a végtelen,
terhét cipelni képtelen.
 
A régi sors, az érthető,
te itt vagy, új reménykedő,
hozod nekünk a változást,
ki még nem érti, megbocsásd.
 
Az újban ébren ott leszel,
a régi áldva enged el,
pezsegni látszik boldogan,
miközben új jövő fogan.
 
2020. december 27.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves András! 

Szeretettel gratulálok versedhez! Tiéd a staféta a januári hónap blogversét kiválasztani!

BÚÉK!

 

Haász Irén képe

Szép volt, gratulálok!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek vers lett.

 

hubart képe

Jó vers, remek választás! Öröm ilyet olvasni!

 

lnpeters képe

Remek vers, nagyszerű választás!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Sok remek vers került fel decemberben, nem volt könnyű dolgom. A másik nagy esélyes nálam az Örökké tartó villanás volt, szintén Andrástól.

 

Nem várt meglepetés ért. Tényleg, szavak nélkül.

Nagyon szépen köszönöm, Csilla!

 

Köszönöm mindenkinek az elismerő, biztató szavakat.

András!