Pont

Pont

 

Itt áll a kurd,
nadrágja kord,
kezében kard,
s azt mondja, kérd
e régi tőrt,
mit kézben tart,
mert szíve tárt,
s régóta tűrt,
de sosem kért,
és nem tett kárt.
Túlélt sok kórt,
szánalmas kort,
s ha harsant kürt,
lendített kart,
de lelke kert,
amelybe kört
a bánat mart,
mert egy kis mórt,
ki mosolyt mért,
szeretni mert
megtöltve űrt.
Levelet írt,
de mit sem ért,
a mór nő árt,
dobott rá sárt,
mely lelket sért,
s a kurd csak sírt
egy búcsú-sort,
nem kavart port,
vagy röpke pírt,
és nem nyert pert,
maradt a part, 
ám arca ráng,
mert várja ring,
hol padló reng,
s eldől a rang.
Senkit se bánt,
törvényt se bont,
de szíve bent
nem tűr több bűnt,
vad kardja hánt,
vért, s könnyet hint,
feledve hont
borul rá hant.

Hozzászólások

hubart képe

Sziporkázó, játékos nyelvi bravúr a versed, kedves Judit! Szeretettel gratulálok! :)

Judit képe

Köszönöm, Feri. :-)


Kedves Judit!

Nagy élvezettel olvastam, gratulálok!

Judit képe

Köszönöm, Imre. :-)


hzsike képe

Remeklés! Ragyogó nyelvi játék. Gratulálok, kedves Judit. :)

lnpeters képe

Igazi bravúr! Gratulálok, Juditti!

Pete László Miklós (L. N. Peters)