Hepp Béla: Szavak

Beküldte admin - 2013, március 13 - 06:06

 

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat, 
hallgatni csak repkedő mondatod, 
nézni, hogy hangra formálod a szádat, 
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok, 
 
szeretném, ahogy ölemben fejeddel 
mesélnél új és új történetet, 
szeretném, hogy egy percre se feledd el, 
én hallgatlak, és itt vagyok veled, 
 
szeretnék aztán bársony csendbe bújni, 
hogy képpé váljon minden gondolat, 
színnel teljen minden, minden új, mi 
rakoncátlan szavakban szalad, 
 
aztán majd én is hosszasan mesélek, 
a múlt időkben mi történt velem, 
beszélnék arról, hogy sodort az élet, 
mint épült bennem fáradó jelen, 
 
beszélnék arról, a hétköznapok csendjén 
hogy vált ünneppé az, hogy létezel, 
és napjaimat élni hogy szeretném, 
hogy kérdésemre lényed mit felel, 
 
te válaszolsz, ha nem is kérdezek, 
egyszerre érzem minden rezdülésed, 
ahogy nyakamra ráfonod kezed, 
és csöndbe fúl egy megfogant ígéret, 
ahogy összebújik ajkad és az ajkam, 
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj... 
 
lépteid mellettem hallom gondolatban, 
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2013, március 19 - 20:40

Gyönyörű! Csak ez az egy szó jut eszembe mindig, ha a verseidet olvasom, kedves aLéb!

Szeretettel merültem el szépséges soraidban: Zsike:)

aLéb

2013, március 19 - 20:45

Köszönöm szépen, Zsike.

aLéb

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, március 19 - 21:04

Csodálatos vers, elbűvölt.

aLéb

2013, március 19 - 21:09

Köszönöm szépen.

aLéb

stapi

2013, március 21 - 09:22

Lendületes, sodró vers. (Én 2-3 helyen megtörném ponttal, de sajnos nem én írtam... :) A mondanivaló vissza-visszatérő téma az életben. Tetszik.

Üdvözlettel: István

aLéb

2013, március 21 - 21:02

István, köszönöm a véleményed, örömmel olvastam.

aLéb