Második eljövetel

Lejött a véres keresztről átázva.
Szemében a mennydörgő szeretet
rózsa-harcosai nyitnak teret,
elindul, az aszott lelkeket rázza.

Tűnt apostolait hívja, jelet
rajzol ételre, asztalra, vég-várat
hamu-porból emel, hű katonákat
cseppként hulló kő-viaszból teremt.

Az meg sem fordul fejében, elkésett,
s hasztalan száll ide minden ige,
csillapítja a medrükből kilépett

tengerek égettagyag-színét. Vésett
kínként szúr a koszorú tövise.
Nem is érzi, megérkezett, bölcsebb lett.