Hókristály
Beküldte MMarcsi - 2017, január 8 - 17:49
Hókristály
Hulló hókristályok szitálják a tájat,
ónos fénycseppjeik karolják a fákat.
Bájos ridegségük merev fehér álca,
üvegkönnyeiktől síkos fű s fa ága.
Lámpák árnyékában mélán tétováznak,
hűs tükörképeik fénylőn haloványak.
Ezüst ruhát kapott sarkon a vén fenyő,
tűhaját befedi, mint fehér keszkenő.
Számos huncut szikra orrom előtt táncol,
arcom rideg páncél, szívem mégis lángol.
Hajamra tapadnak jeges kristályszemek,
szempillámon könnycsepp, zúzmara festi meg.
Hozzászólások
hzsike
2017, január 8 - 17:51
Permalink
Kedves Marcsi!
Kedves Marcsi!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
MMarcsi
2017, január 8 - 18:14
Permalink
Nagyon szépen köszönöm kedves
Nagyon szépen köszönöm kedves Zsike. Szeretem az alapos vélemény nyílvánításokat,elemzéseket,melyeket Tőletek kapok.Lehet belőle tanulni.üdvözlettel:Marcsi
hzsike
2017, január 8 - 19:54
Permalink
Ennek igazán örülök,
Ennek igazán örülök, köszönjük szépen a pozitív hozzáállást. :)
Csilla
2017, január 8 - 20:33
Permalink
Szeretettel gratulálok szépen
Szeretettel gratulálok szépen ringó Hókristályodhoz, Marcsi! Örülök, hogy itt látom! :)
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/