A magány lett tanyám

 
Gyermeki szívemben kis tüzek lobognak,
nem érzem melegét tenélküled, anyám.
Csak én sejtem súlyát e sajgó soroknak,
s hogy viseltem ezt el? A magány lett tanyám.
 
Talán az illatod az, ami hiányzik,
a hangod selyme. Kint a téli fagy arat,
s olykor, mint rettegőt el-elkap a pánik,
arcod homályba vész, s örökre ottmarad.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Erzsike!

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez.

Ölellek:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Nagy öröm, hogy ilyen megtisztelő helyet kapott a versem, nagy lelkesedéssel tanulok és írok tovább...Köszönöm, mindig korrekt szerkesztői munkátokat a kezdetektől és most is.

Erzsike

Bieber Mária képe

Kedves Erzsike! Csodálatos versedhez szeretettel gratulálok. Az elért helyezésed szép nyitánya ennek a boldog új évnek!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Haász Irén képe

Gratulálok Erzsike, megérdemelt helyezés!

M. Karácsonyi Bea képe

Itt is nagyon-nagyon szép!!!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Marika!

Bizonyára boldog lesz, ha így kezdődik az év...örültem neked.

Erzsike

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen neked is.

Erzsike

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Sea!

Én köszönöm, hogy benéztél ide is...

Erzsike

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Nagyon örülök neki, hogy szerettétek e szerény versemet, kitartóan és alázattal tanulok tovább.

Erzsike