Pársorok 4.
Marsról
Hallom az utcáról, Marsról jött földre az ember.
Kocsmai agyszülemény? – kérdem a bölcs jegenyét.
Izsáki akta
Űrszondákat küldtünk csillag-távoli térbe.
Válasz merre lapul? Szíriusz-ős üzenet.
Örökség
Hány mennyország kőkapuját törtem be idáig,
s hány poklot hagytam hontalanul örökül?
Múltam
Elmúltam ötven. Hány jó kenyeret vehetek még,
Jézus-koldusként – asztala meddig enyém?
Visszatekintek
Gyúlnak bennem a percek, lassú év-dobolással.
Visszatekintek, az út mily kusza, mily gyönyörű!
Senyved a fű
Senyved a fű. Duna partján közelebb hajoló fák
nézik a súlyos eget. Tolja a tél a szelet.
Elhulló
Elhulló falevélként pörgő szép Magyarország.
Semmirekellő nép vágtat a puszta felé?...
Tavasz
Jégbordákat számol az Úr tágas legelőjén.
Nézi az álmos időt, várva az Égi-tavaszt.