Papír-folyók 50. – Gyász és menyegző

Radnai Istvánnak

 

Újszülöttként látjuk meg a hajnalt,
Anyánk már várt,  hónapok, évek,
gyertyára csalogatva apró fények.
El
repülnek a napok,  holdak, paripák.

Nem születtünk barlangba, jászolba,
játékunk négy lábon guruló idő,
a múló perc is nevető,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Botladozva felépítünk várat,
sírunk, ha mérgében  eső veri,
vagy kis öklünkkel; ezt megemlegeti!
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Percenként nőve emelkedünk,
négykézlábról  felhőkbe vert fejjel,
cseppenként kevesebb mézzel és tejjel,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Tudásunk sejtjeinkbe írva,
növekvő súlyunkkal gyarapszik,
nagyszülőnk már nem haragszik,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Gyász és menyegző cserélődik,
szerelemgyereket nevelő évek,
futnak ők is, akár a mének,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Sírkerek világ mennyország kapuja,
tavasztól télig változó kertek,
elsuhanó titkok végső kegyelemben,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.

Csillaglányok összebújva súgnak,
fülekből hegyekbe halld a szót,
itt élnek az átutazók,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.