Varga Tibor költő – A Csarnok új tagja

Varga Tibor: 1947. február 10-én születtem a Vas megyei Kissomlyó községben egy ötgyermekes kisparaszti család harmadik gyermekeként. Ez a dátum egy történész számára nyilván sokat mond: igen, ezen a napon írták alá Párizsban a második világháborút végképp lezáró, második békediktátumot, amelyben örökre szentesítették az ország trianoni határait. (Lásd az Új Orfeuszban: "velem egy napon bújt elő a Föld ágyékából a béke.") Kissomlyó neve viszont a földrajztudós számára mond valamit: a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsú is a Kissomlyó nevű hegy oldalában zajlik, csak épp a kettő között mintegy ezer kilométer a távolság. Történelmi tény: a Vas megyei Kissomlyó községet a 12-13. században királyi parancsra a Székelyföldről áttelepült magyar lovas határőrök alapították. Magam is ezeknek a telepeseknek a vér szerinti leszármazottja vagyok...

Elemi iskoláimat végezvén, 14-15 évesen indult drámai fordulatokkal teli életpályám. A középiskolát Celldömölkön és Győrben (Zenei Gimnázium) végeztem, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán szereztem magyar - ének szakos diplomát, ezt később az ELTE bölcsészkarán kiegészítettem magyar szakos középiskolai tanári oklevéllel. Az írás kényszere vagy inkább élvezete 14 évesen fogott el először, ekkor kezdtem ama "zsengékkel", amelyek akkor még kevés olvasottságom, tudásom következtében már vállalhatatlanok. A mérhetetlen tudásvágy csak az érettségi után fogott el, azóta folyamatosan képeztem magam esztétikában, irodalomtörténetben, történettudományban. Versekkel, egyáltalán szépirodalommal csak most, a nyugdíjazásom után kezdtem el foglalkozni, az azelőtti időkben inkább tudományos publikációk foglaltak le. (Újabb adalékok Berzsenyi Dániel iskoláztatásához - Merényi Oszkárral közösen - Soproni Szemle 1982/3. szám, ebben közöltük először a költő lánytestvérének születési és halálozási dátumait, A Nyírség festője címmel Soltész Albert művészetéről esztétikai tanulmányom jelent meg a Művészet 1988. évfolyamában.) Családom és személyem sorsa akkor még nem volt alkalmas szépirodalmi feldolgozásra, apám 1957 márciusában statáriális vérbíróság előtt állt koholt vádakkal, amelyek alól sikerült tisztáznia magát.

1972-ben megházasodtam, két fiam született. Alig tíz év után a házasságom tönkre ment, ennek lírai vetülete az Új Orfeusz, amellyel 1986-ban a MÚOSZ (akkor újságíró voltam) egyik pályázatán Irodalmi díjat nyertem. Aztán évtizedekig hallgatott bennem a lírikus, 2002-ben József Attila életének utolsó, szűk tíz esztendejét kezdtem kutatni, kutatásom eredményeit készülő könyvemben szeretném publikálni. Ötven év után 2011 júniusában végül Hajdúböszörményből vetett vissza a sorsom szülőhelyemre, azóta közel negyven vers folyt ki a tollam alól, ennek mintegy felét küldtem el Az Élő Magyar Líra Csarnokának...