Életkép

Életkép
 
Apró kincsek: egy párna, egy paplan, 
megviselt képek foltos kalapban. 
Zörren a zacskó, élete benne, 
mozdulatlanná dermedt az este. 
 
Reményt se hoz a megfagyott álom, 
pihen a sóhaj zúzmaraágyon. 
Néma barátja hold kegyes fénye, 
csillagos égbolt égi reménye. 
 
A sötét éjjel vén cimborája, 
lehull hűs leple, senki se látja: 
rongycsomó ágya reszket a gazban, 
hitét meglelné ő az igazban.
 
Várja az álmot, percnyi nyugalmat,
éj ködös leplét, mely betakargat.
Kopott ruháját száz tüske húzza,
álmában mer csak vágyni a múltra. 
 
Teste hogy reszket, nap fényét várja,
jő majd a reggel csúf napsugára: 
Forintja csillan gyűrött kalapban,
vörös szégyenünk izzik a napban. 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Anett!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike. :)

Kedves Zsike! 

Köszönöm szépen!

 

Anett