Érintés...

 
Melegséget áraszt a gyertyák fénye...
békességet, ahol nincs ígéret.
Didergő hiány az életem része,
de hinnem kéne az öröklétet,
hogy van út, s a léleknek menedéke
valahol, mit nem látok, nem értek.
Lángot gyújtok reszkető kezeimmel...
érintek... de csak az emlékeimmel.
 
Csendes temetőben zajong sóhajom,
túl nehéz a rám hagyott árvaság.
Rideg ágyatok e rögös sírhalom.
Mécses fénye s virágzó tarkaság
vajon mennyit ér...? Hordott szívfájdalom
lehet önzés, s kérdez a némaság.
Találkozunk? Lesz válasz a miértre?
Nem köszönök el... tán kezdet a vége. 
 
 
2018

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Ilona!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsuzsi képe

Azt mondják, amíg emlékszünk a szeretteinkre, addig ők is tovább élnek, valahol bennünk, a szívünkben. Átéreztem...