Ítéletnapig
Beküldte Zajácz Edina - 2017, október 3 - 19:20
Belerokkan a nyár az őszbe,
folyton zokognak az angyalok,
morcosan lépkedünk a könnybe,
te előttem, és én rohanok.
Tüdőm levegő után kapkod,
csuklódért nyúlnék, nem érem el,
dobhártyámon nesztelen hangod,
mit is kezdhetne a tél kettőnkkel?
Valaki jajgat, talán te vagy,
szerethetnél ítéletnapig,
bágyadt szemhéjú lámpákra fagy
a hajnal. Nézd, újra havazik.
Hozzászólások
hzsike
2017, október 3 - 19:31
Permalink
Drága Edina!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Haász Irén
2017, október 3 - 19:33
Permalink
Kedves Edina, ez a versed
Kedves Edina, ez a versed mélyebben érintett, mint a másik, bensőségesebb hangja miatt. Szívből gratulálok.
Mysty Kata
2017, október 5 - 09:31
Permalink
'morcosan lépkedünk a könnybe
'morcosan lépkedünk a könnybe,"....De Isten fogja a kezünk.
Köszönöm a vers- élményeket!
Grat.szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"