Őszünk

 
Látod, kicsit már megkopott a koronám -
szólt a tölgy és hullajtott egy falevélkönnyet,
majd sárgásbarna fejét tétován
megrázva egy alig árnyékkal megcsókolta a földet.
Látom - szólt a napsugár
és minden erejével ráragyogott,
már gyönge volt és sápadt,
de kicsit megdobogtatta a pillanatot.
Gyönyörűek vagytok - szólt a szellő,
megsimítva néhány levelet,
majd táncot lejtett az avaron
és elfújt a felhőkből egy keveset.
Olyan békés, csöndes lett minden,
és szinte hallani lehetett, ahogy az ég kacag,
látod, ezt a nyugalmat én itt bent - megőriztem,
nekem egy ajándék volt az a nap.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)