A fák megritkult lombjai között
Beküldte Bolgárfalvi Z Károly - 2017, november 4 - 12:06
A fák megritkult lombjai között
Fogócskát játszanak az őszi ködök.
Hol van már a vidám, illatos nyár?
A szerelmünk jelképe odavan már,
Mert lelkünk, mely fennakadt a gátnál,
Ereklye lett az útelágazásnál.
Fájó érzés, mit ha felkap a szél,
Fordít erre-arra, de ő nem beszél.
Őrzi titkát, mint a málló kövek,
Elhagyatottan, hisz nincs már feszület,
Áldás, mely óvná. A vágy is kopott.
Isten látja, lelkünk miről álmodott,
Mikor még azt hittük, jó lesz nekünk,
Velünk a szerelem és nem ellenünk.
Hozzászólások
Csilla
2017, november 4 - 12:08
Permalink
Kedves Károly!
Szerkesztőtársaim nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/