A Fény

A FÉNY

Az álom fátyolarca szép,
A kertből eltűnt sok virág,
A fáknak karja int feléd,
Rabolva jő a tél s kirág.

Holnapra késő ébredés,
De várj míg feltápászkodik
Benned a lélek - oly kevés -,
Szüntelenül panaszkodik.

Tavaszt ha várod, nyílik az,
Kullogsz rongyos ködök mögött,
Ernyedt szemedben nincs vigasz -
Látomás benne megkötött.

Majd szél süvöltve jő sikít,
Mint túlvilági lavina...
Fátyolos álmot elvakít -
A fény - Magasságos Fia.