A kínszenvedés

 
A Kínszenvedés
 
A Gethsemáné kertben Ő már tudta,
hogy sorsán a pecsét végleges, örök:
harminc  ezüstpénzre váltva a hűség,
s mögötte a Gonosz markába röhög.
 
Az olajfák hegyén korom éjszaka,
félelem-szárnyakon a végzet oson,
őrzőkön álom, nincs aki vigyázzon,
vérverejték gyöngyök isten-homlokon. 
 
Arcába ököl csap, penge a gúny,
tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!
És amíg Pilátus a kezét mossa,
keresztet ácsolnak a hitetlenek. 
 
A te akaratod legyen meg, Atyám,
meztelen testén korbácsólom csattan,
szégyen, gyalázat szaggatja a lelket,
szakad a hús,  és vér folyik patakban. 
 
A Gonosz nem nyugszik, terve ördögi:
töviskoszorút a szenvedő főre!
Idegek pattannak, őrült fájdalom
tűként fúródik a meggyötört bőrbe. 
 
Gerenda súlya kínzott testét nyomja,
nehéz kereszt alatt a nyakcsigolya
roppan,  és  arcával a porba bukik,
Uram, Istenem,  messze még Golgota?
 
Durva kezek tépik véres gönceit,
kereszt szálkás fája sebeibe mar,
csukló közepén, hol hüvelyk domborul,
fúródik a vasszög, lábfejbe csavar.
 
Csak három szögre nehezedett súllyal
függ ember fia szörnyű kínok között,
görcsbe rándult izmok, patak- veríték,
s bűzös borzalom a vesztőhely fölött.
 
Láz-száraz ajkán panasz szava rebben,
feszül a mellkas, az idő beérett…
Atyám,  istenem, mért hagytál el engem,
felszakad a sikoly. Elvégeztetett.
 

 

Bielefeld, 2014.

 

 

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőtársaim nevében is!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"