A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

Ez az utolsó május

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, június 27 - 19:47
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ez az utolsó május, Istenem,
mikor még elhiszek Neked mindent.
Sosem lehettem tán egy földi szent,
lelkemnek bűneit jól ismerem.
 
Világom vászna többször széthasadt,
jutott már létem útján sok pofon,
vágtáztam nyergeletlen éjlovon,
fakószín, fénye-vesztett ég alatt. 
 
A kínok tengerén sodort az ár,
osontam erdők titkos rejtekén.
A sorsom egyszer majd megfejtem én,
reményem itt száll, mint vándormadár. 
 

Sorstalan vagyok

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, június 12 - 22:54
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Hiába kérlelem ma itt a jó Istent,
hisz elragadtak már éntőlem sok mindent. 
Eseng a szív, az ég felé figyel szemem,
feszeng a testem most, nyugalmam nem lelem. 
 
Anyám, apám nélkül, mily sorstalan vagyok,
testetlenül kereng a lelkem, úgy vacog.
Egy málló rozsdafolt a létem ablakán,
s az örvénylő magány, amely enyém talán. 
 
Anyám óvott, a túl sok bánat majd áthat,
hát megrázom magam, s magával nem ránthat.

Látlak

Beküldte szurkevirag - 2018, június 12 - 18:12
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ne bújj! Látlak ám a falzugok mögött
Mi szép, nem maradhat eltakarva már
De bízz, és ha nincs a válladon talár
se légy önmagad nyomán elüldözött!
Tudom, rém-nehéz a mély gödör fölött
nagy ívet leírva szállni, mint madár.
Ne bújj! Látlak ám a falzugok mögött
 

Flóra éneke

Beküldte zelgitta - 2018, május 22 - 14:39
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Édesanyám, vegyél ölbe,
hadd öleljem nyakad körbe,
buksi fejem odahajtsam,
oltalom két karod rajtam.
 
Takarjál be illatoddal,
zsongó hangod altatódal,
ha az este szárnya lebben,
ki ringatna engem szebben?
 
Szívemen a szíved dallam,
együtt dobog szóban, dalban,
öledbe’ jó, elmondanám,
fénybe néző Édesanyám.
 
Bielefeld, 2018. Ígéret hava (május)
 

Angyali dallam leng

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, május 15 - 20:01
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Százfele bomlik az esteli fény, idereppen egy isteni lény,
távoli égfele hív, lágy-puha lelke beszív.  
Rebben az éj szeme, sóhaja lágy, most csendesen árad a vágy, 
hű szerelem remegőn vár, tavasz illata jár.
Tollpihe álom lebben a tájon, Holdanya fénykeze átfon,
angyali dallam leng, szívem is érted eseng. 
 

Hitbontogató

Beküldte zelgitta - 2018, május 11 - 21:47
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
A hídra, hová alig pár hete, 
vak víz fölött a mennybolt rászakadt, 
most a fény zuhog, árad a heve 
s elönt patakot, berket, házakat. 
 
Mint felhúzott íj, feszül a légben 
egy ősi ritmus: véredben a dal, 
szikra a csontban, hagyod, hogy égjen, 
ujjong a tavasz, zeng a diadal. 
 
Pattanó rügyből rezzen az ágon 
s rebegőn szárnyal most a remény, 
részeg kórusból bolondos kánon 
visszhangzik égen, fák tetején. 
 

Csodavilág

Beküldte Zajácz Edina - 2018, május 11 - 21:32
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Csak áll kis kezét szélesre tárva,
barna szemével magasba tekint,
a nyár ízét zizegi egy nyárfa,
míg labda repül törvénye szerint.
 
A kislány ujjong; - Elkaptam újra!
Ki tudja hányszor, csak nevet nagyot,
majd elszalad pitypangokat fújva,
s elhiszi, hogy azok mind angyalok.
 
Szalad vele a sok színes virág,
lelke repül pillangószárnyakon,
mennyi csoda és titok a világ,
egyedül is játszik a színpadon.
 

A holdfény körbefon

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, április 23 - 11:26
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Mikor lehűl az éj, s a holdfény körbefon,
ölellek, mint a perzsabunda testedet.
A kisszobában félhomály honol, s a csend,
amely ma selymével gyengéden ringat el.
 
Most csipkekönnyű álom környékez, kábít,
a macskaléptű éjfél, - nézd, már itt oson.
A szívünk dallama finom háttérzene,
s eközben dús ajkadra csókot hintek én.
 

Szemedben

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, április 13 - 21:34
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Szelíd szemedben édes, játszi fény ül,
a létem tükröződik benne vissza. 
Az est körénk seregnyi égi lényt szül,
pazar látvány e szépséges kulissza.
 
Az éjjel itt jön, csillogást arat ma,
a langyos szél vidáman körbetáncol.
Ha nem lennél velem, szívem szakadna,
lelnék-e ily szép, hű szerelmet máshol?
 
A múltunk összeköt, s a hamvas tested
nem téved el a vágyak erdejében,
ne hidd, hogy tőlem bárki elperelhet.
 

Variáció Virágvasárnapra

Beküldte zelgitta - 2018, március 29 - 21:37
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Homokszem a hajtóműben,
Jézus, ki figyel itt rád?
Nem enged ma a házába,
se ellenség, se barát.
Szereteted zavarkeltő,
közelséged veszélyt hoz,
felkavarod az iszapot,
igazságod bajt okoz.
(Befalaztak zsarnokságba,
fogságba a hiteddel,
kínok-kínjába bezárva
mégse veszejthettek el.
Önnön halálod győzelme
földből égbe emelő,
életfényed örömforrás,
Jézus, örök magvető.)
Minden mozdulat csak romlás,

Fázom

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, március 23 - 11:54
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ma hunyorgok fényedtől, Istenem,
csak a kínnak sötétjét ismerem.
Felöltözött lélekkel is fázom,
pedig lassan rügy fakad a fákon.
 
A szív pumpál még, bár a test hideg,
sarkamban már a vén kaszás liheg.
Hatalmasat robbannak a zajok
a csendben, mit magam után hagyok. 
 

Hitébe fúlt

Beküldte Z.Konkoly Juci - 2018, március 20 - 13:06
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
"Az ágy közös, a párna nem."
Te itt vagy és nem élvezem,
az éj idéz egy illatot,
fagyott a szív, mely elhagyott.
 
Elűzted, ó, szerelmemet,
hitébe fúlt az élvezet,
az álruhád a földre hullt,
a jelmezed csak ócska múlt.
 
Remegve vár az új idő,
a perc csoszogva jő elő,
parányi szikra, pisla fény,
elér idén az új remény.
 
 
Az idézet: Pilinszky János: Életfogytiglan
 

Anya, hallod?

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, március 1 - 20:53
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Jeges a szél, ajkam ma megküzd e faggyal, 
csúf pengeszilánkkal döfköd meg a sátán. 
Nélküled elbotlom az időnek rácsán,                     
tudom, őrzöl onnan, féltőn, mint egy angyal.
 
Utam szegélyezted kedves mosolyoddal, 
a lant pengetése lett az én végzetem. 
Rezzen a bánatos húr, immár féktelen. 
- Anya, hallod? Neked szól e szomorú dal. 
 

Jambusos évszakok

Beküldte Vaskó Ági - 2018, február 16 - 13:00
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Tavasz…
...ahogy riant a téli jég, 
tavaszt remélt a büszkeség.
A fák hegyén remény fakadt,
fehérruhás- virágmalaszt.
Esőt remél a földkabát,
cirógató, anyásdadát. 
Pacsirta száll, imát csacsog,
kacér a fény, csodát ragyog.
 
Nyár…
...ahogy futott a nyár felém,
madár dalolt az ág hegyén.
A rózsa szirma szétterült,
kacér levéllel elrepült.
A kerti tóra fény szitált,
alélt a dél, esőt zihált.

Isteni ajándék Flórának

Beküldte zelgitta - 2018, február 6 - 11:52
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?

Kéjt csiholt

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, december 30 - 15:37
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Létem türkiz égboltján lobogsz,
lelkem őrzi még a nyári bájt,
testes estek forróságait,
vágyunk villanása kéjt csiholt.
 
Ám, de jött az ősz, a lombruhás,
s elfeledted már a föld színét,
alkonyatnak bíborkönnyeit,
naplemente vér-varázslatát.
 
Én azóta nyugtalan vagyok,
mert selyemmezőidet kezem
nem simítja pillekönnyedén,
 
s csak találgatom, velem leszel
akkor is, ha a fehér fény majd

Harangszó járatja bolondját

Beküldte zelgitta - 2017, december 26 - 17:15
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Mint kinyitott könyv, a régi út előttem,
elindulok újra, az irányt ismerem.
Zimankós ködben a fény is oly erőtlen,
de vezet a tied, az örök, Istenem.
 
Repdes a gyertyaláng, jönne ő is velem,
kinn a szél matat, s már imbolyog az éj,
a súlya ma remény: a csillag felettem,
s ha kell, szükség-társul, a sápadt holdkaréj.
 
Lágy-puha finoman neszek gyűlnek körém,
harangszó járatja bolondját a ködben,
patak siet elém, s játékos örömén,

Bíbor álmunk

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, december 5 - 11:44
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Csendben átölel e bűvös éjszaka,
most a Hold is szebben tündököl talán.
Újra itt lehetsz velem szerelmesem,
édes parfümillat leng az ágy körül.
 
Bíbor álmunk ring a fellegek fölött,
hópihéket himbál már a szél keze,
sáros lábnyomokra szűzhavat terít,
s eltakar sok bánatot a csillogás. 
 
Úgy ölelj, hogy mindent elviseljek én, 
míg a csillagoknak fénye ránk vetül
és, ha Földanyának teste nem remeg, 

Oldalak