A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

Illatod

Beküldte Zajácz Edina - 2017, október 28 - 15:47
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Siess, ha tudsz, amíg várlak,
s téged hívnak a hangszálak,
réztrónusú őszi napon
körbefonna lángalakom.
 
Fél álmomat, fél életem
hintáztatod bilincseken,
ha leülsz a közös padra,
ráismersz-e önmagadra?

Hordja már a szél

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, október 3 - 18:55
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szent Mihály havának hűvös könnyeit 
hordja már a szél, kopott tetőkre hull              
sóhajunk megannyi feslő éjszakán.
 
Zizzenő egekbe nyúltak vágyaink,
pisla csillagok közé emelt a kéj,                    
s ott bizsergett csontjainkban édesen.
 
Őzszemednek kis hajói még csendben
ringatóznak lelkem titkos öblein,                      
s én hagyom sodródni árva szívemig.
 
Tán egy őszi este erre jársz megint,

Ha szeretnél

Beküldte Zajácz Edina - 2017, október 3 - 18:35
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Ha szeretnél, ólomkatonám lennél.
Rendíthetetlen, akit csatornavíz
tőlem el nem mos, szám íve volna híd
minden telt meder fölött, míg nem lesz tél.
 
Ha szeretnél, ezüstöddel hullanál
rám, s én magamba szívnálak, mint jó mag,
hogy még tavasz előtt kivirágoztass
a felénk járónak. Volnék ingaszál,
 
karcsú derékkal fukar időnk végén
karodba szakadnék, te különc fémlény.
Ha szeretnél, benned lehetnék atom,
 

Dörgő hajnal

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 3 - 19:19
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Gyenge lábbal jár a nyár a fák között,
most a csillagokba fénye felszökött.
Árnyas estnek ősi csendje bennem él,
fönn a menny is őszi dallamot zenél.
 
Álmaim a dörgő hajnal tépte szét,
elsodorta így a tündérszép mesét.
Felhőménes vágtat künn az ég alatt,
villám ága cikkan, s szerteszét szalad.
 
Százezer levélke búsan égbe vész, 
hallgat már a fürge testű éjzenész.
Tűzszemű lovon majd elrepít a szél, 

Körbetündököl

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 22 - 21:23
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Sáros utcát járva Isten rám köszön,
s körbetündököl a nyári fényözön,
báját éjjel is magammal hordozom,
nem dobozban tartom, csöppnyi horgonyon.
 
Gerlék hangja tör be csendem ablakán,
karjait teríti rám a nagy platán.
Most egy régi emlék tép a mély seben,
mozdony fojtó füstje csípi bús szemem. 
 
Zöldben ring a fenyveseknek ága kint,
Napfivér ma leskelődve rám kacsint.
Szép szerelmet vártam én, de megszökött,

Sebezhető

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, július 11 - 20:09
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Ma oly törékeny és sebezhető a fény,
s ha rátelepszik fent a sötétség ura, 
ezernyi kis darabra hullik hirtelen.
 
Majd engem is magába szív a végtelen,
egy fellegek uralta nyári estelen,
magammal, én oda már semmit sem viszek,
 
csupán az életemnek sziklakönnyeit,
a vad szerelmi láz hevét, csipetnyi bájt,
az éjjelente nyíló vágy virágait,
 
s a csendet is, mely a derengő mennybe húz,
és nem marad utánam semmi más, talán

Gyertyafény-homok

Beküldte titus56 - 2017, július 10 - 15:08
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Gyertyafény-homok
 
Tetőcserépre hulló égi jóslat,
rozsdás ereszről csillagfény csorog,
a hold kivénhedt felhőket hajóztat,
szobám faláról gyertyafény-homok
pereg, hűlt álmokat hazudva rólad,
s a telt idő köröttem úgy robog,
mint szél hátára szórt, eltűnő szavak,
mik szárnyszegetten avarba hullanak.
 
Fáradt, ívbehajló lámpaoszlopok
elejtett fénye a kőre koppan,
mit régről zsebem zugában hordozok,
megmártózik eleven titokban,

Nap tüze táncol

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, június 30 - 21:57
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Nap tüze táncol a kéklő hegy süvegén, csodaszép tünemény.
Kis, csenevész felhő odafenn félénk madarat kémlel. 
Moccan a nádas most, s bekacsint közepébe a víg, üde fény, 
békakirály zengő dala messzire száll el a széllel. 
 
Hallani vélem a csend moraját, vele dobban a vén szívem,
megjön az éjszaka, ébred a Hold is, fényszeme átfon.
Tétova éjben bús tavirózsák sóhaja rezzen a vízen,
álmos a tó, odalent ma szelíden mélyül az álom.
 
 
 
 

Nincs egyebem

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, június 9 - 07:51
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,   
angyali hangok ringnak az ég peremén. 
Orgonaillat kúszik az ablakomon,
hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.
 
Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem,
látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.  
Éjjeli pillék lágy neszezését hallom,  
s nincs egyebem csak az éjszaka málló csendje.
 

Tél hava olvad

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 20 - 15:52
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Hullik a hó rám, sok buta felhőt üldöz a szélvész,
késik a rügy most, nem jön az úton szembe a május.
Kerget-e vágyat majd ez a szív még, pezsdül-e lelkem?
S hordja-e szellő illata selymét kék ibolyának?
 
Csurran a jégcsap, tél hava olvad, Holdanya ringat,
dallamot áraszt szét e vidéken, s őrzi az álmom.
Langyul a föld már, leng a faág kint, éled az erdő, 
szép tavaszom jő, hű szerelem vár, új csoda készül.
 
 

Lánghajú nyár

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 14 - 23:13
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Itt csak a jégrianásnak a hangjai zúgnak,
jégcsapok orgonasípja szórja szélbe a dalt.
Nélküled hiába szól ez az éteri dallam,
nélküled hiába hirdeti szívem a vágyát.
 
Szökken-e szárba új tavaszom kéklő virága,
lobban-e tűzre még az az édes, lánghajú nyár?
Enged-e majd szerelembe esni féktelenül,
juthat-e révbe hajóm a szenvedély vizein?
 
 
 

A pőre ég alatt

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 4 - 10:21
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Olyan sivár e táj, üvölt a kerge szél, 
a múltnak árnya jár körül, nekem beszél.               
Ezüst lámpás a Hold, lyukas fedél az ég, 
a szívem egy vacak, kopott cserépfazék.
 
Tudom, fölém sosem terülhet oltalom,
hisz életem csupán egy üszkös romhalom. 
E sorscsapás jutott nekem hát, Istenem?
A szép, szerelmi tűz hevét sem ismerem.
 
A pőre ég alatt az ember oly parány,
a tél nagy úr, fagyos lepelt terít ma rám.

Fehér a táj

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 21 - 11:36
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

A zord vihar, ha útra kél,
ma porhavat sodor sután.
Pihét cibál a fürge szél, 
de fény dereng a hósubán.
 
Fehér a táj, hisz ünnepel, 
a fagykirály nekem dalolt.
A hó befed, s e csöndlepel 
szelíd, akár a néma holt.
 
A hamvas ég fölém hajol,
csodás, sötét selyemdamaszt.         
A tél puhán ma átkarol,
e bársony éj reményt fakaszt.
 
 
 
 
 

A magány lett tanyám

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 9 - 18:59
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Gyermeki szívemben kis tüzek lobognak,
nem érzem melegét tenélküled, anyám.
Csak én sejtem súlyát e sajgó soroknak,
s hogy viseltem ezt el? A magány lett tanyám.
 
Talán az illatod az, ami hiányzik,
a hangod selyme. Kint a téli fagy arat,
s olykor, mint rettegőt el-elkap a pánik,
arcod homályba vész, s örökre ottmarad.

Lobban a vágyam

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, október 11 - 09:23
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Én ma a nyári meleggel töltöm az őszi kabátom, 
s nézem az égen a bűvös csillagok éteri táncát.
Csillan az éj szeme, féltőn őrzi az esteli tájat,
nő a remény idebenn, mint árnyak az éji homályban.
 
Éneke zeng ma a szívnek, s messzire száll el a sóhaj. 
Holdanya szórja a fényét, most veled álmodom égőn.
Lobban a vágyam, a testem, rengeti lelkem az érzés,
ím közel érzem az édent, hisz te vagy újra a mátkám.

Leszáll az éj

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 26 - 11:09
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Leszáll az éj, nekem regél,
eső szitál, s a csend se fáj.
Tücsökzenész vonót cserél,
a tájba dal vegyül, s a báj. 
 
A hegytetőn bolyong a vén
időapó, szakálla leng,
de jő a Nap, ruhája fény,
a fellegek fölött mereng.

Lisszaboni császárfák

Beküldte Csilla - 2015, október 14 - 16:14
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Fehér lángokban szikra, pára 
vakítón csorog ház falára,
ezüst hálóban ring a május,
sikátor alján mór zugárus
életén borong, fátyol a szemén.
 
Villamos csenget, elnyűtt hangja
Alfamán kaptat, lármát csapva
siklik a szűkös csempe-estben,
képzeletem is kékre festem,
hulló napkorong sugara felém
 
táncol a Tejón, mint fény-kajüt,
Szent György harangja épp nyolcat üt,
szívem útra kész, véle kondul,

Búra derű

Beküldte Csilla - 2015, szeptember 12 - 18:34
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Ősz citerázik a fán, senki se hallja talán
bánatos, árva zenéd, szél fütyörészi köréd.
Mennyire reszket az ég! - rengeti Napnak ölét,
színehagyott sugarán táncol a fecske, parány;
lombkoronán kikacsint fénysuhanásnyi magány.
 
Lépted után egyedül porzik a lég keserűn,
vágyakat űz, megidéz félbeszakadt nevetést,
hajnali szív örömét tördeli, jól belevésd:
benned a fény hegedül! Mennyei ék-veretű
dallama hinni tanít: majd jön a búra derű.
 

Oldalak