A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Fehér a táj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 21 - 11:36
A magány lett tanyám
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 9 - 18:59Lobban a vágyam
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, október 11 - 09:23A felszín alatt
Beküldte zelgitta - 2016, október 3 - 19:14Leszáll az éj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 26 - 11:09a fellegek fölött mereng.
Bálterem
Beküldte Csilla - 2015, december 2 - 13:47Lisszaboni császárfák
Beküldte Csilla - 2015, október 14 - 16:14Búra derű
Beküldte Csilla - 2015, szeptember 12 - 18:34Fénysugár
Beküldte Csilla - 2015, július 5 - 12:38Csodákat álmodó fénysugár
merre jársz, merre vagy, jössz-e már?
Látod-e, tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a szél bágyadt szárnyain,
adagolt félelmek árjain.
Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, és látszatok
mögött az Isten is rég zokog.
Vitorlás
Beküldte Csilla - 2015, május 18 - 16:21Lombba süppedő, nehéz levegő:
vihar előtti csend oson a fákon,
álmokat szedő, homlokán redő;
bújj ide kicsit, mert ma nagyon fázom.
Bitang vágyaink árbocán megint
csüggedve leng a kifeszített vászon.
Az ég nem kacsint, megdördül, amint
reszketeg kezem mégis összezárom.
Napfényt látok, és parázs lüktetés
ringat idebent, a sugara bársony,
lelkem hol recés, simít egy kéz, becéz,
élettel telve a bizalom átfon.
Egyedül
Beküldte kolevandras - 2015, április 19 - 12:54Lét suhan
Beküldte Csilla - 2015, április 16 - 14:24Oltalom otthona
Beküldte hubart - 2013, január 19 - 15:19Szép arám, fényruhád lassan már leveted;
Januári éjszaka
Beküldte hubart - 2013, január 17 - 18:23Lázas téli éjszakának
szuszogását hallgatom.
Térdig hóban
Beküldte Zajácz Edina - 2012, november 26 - 17:49A novemberrel érkeztem
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőköl*, szívem retten...
Teremtőm szól: minden jól van.
Indultam parányin, pőrén,
homlokomon temérdek ránc...
Szüret
Beküldte barnaby - 2014, október 7 - 13:14Így remél
Beküldte Mészáros László - 2014, január 30 - 07:44Kis ágak lesnek ki tompa hó alól,
egyre csak nyersebb, csendesebb az élet.
Mordulást követel kint a kutyaól,
Hiszem
Beküldte Mészáros László - 2014, január 28 - 22:53Lehetnél gyönyörűbb siratni való:
mint keserű arcra fakult szívverés,
küllem pírját űző kétségbeesés,
s miként a csönd, épp oly hátba támadó!
Lámpások mélyére visszaszökött fény,
Nem jöhet el
Beküldte kalmanbacsi - 2014, január 3 - 22:57Hiába hoztok bármilyen törvényt,
tovább nő a hajam, szőröm, körmöm,
ember vagyok, itt élek e Földön,
most vonul el az is, mi rég történt,
terelgettek: olvadjak be önként,
de rajtam a magyar varázs-ködmön,