A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja

Átmesélt

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, október 16 - 18:18
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra,
a félelemre, a boldogtalanságra?
A tegnapra nyíló ajtó félig csukott...
néha még átlépek rajta, visszajutok.
Múlt... mint fekete doboz, benne áldás, átok,
a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok.
 
Az ideán elemzett rész.
Miért hasadt ott az a rés?
 
Út. Isten szabta rám? Nem ígért előtte.
Tudni kell választani, s mi lesz belőle?
Leckékből tanulni, ez egy olyan mese,

Őszi szőttes

Beküldte Metta - 2019, szeptember 19 - 12:13
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár, nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.
 
Aranyló színeket festett,
sárga, és meleg ragyogást,
vörös szőnyege csak terjedt,
nyugalom szállt, nem tombolás.

Bohém szeptember

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, szeptember 8 - 14:17
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Túlérnek, változnak a nyári illatok,
a zöldbe ivódik a lángolás árnya,
s míg lassan hűlnek, vacognak a hajnalok,
tarka subát ad a nyughatatlanságra
az ősz, hogy a hervadása bohém legyen.
Ne unott, kedveszegettül reménytelen.
 
Mint elmentett mosoly a nap sugarából,
egy lassan terjedő, festett naplemente,
mely érzékeny, gyöngül a simogatástól,
de elragadó, tájba, ízekbe rejtve.
Gyönyörködni benne! Kóstolni, szeretni!

Hinta-palinta

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, augusztus 31 - 17:04
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Nyikorog a régi hinta,
a múltat ringatja a szél.
A hang mintha engem hívna.
A lánc sír. Elfelejtettél.
 
Őrzi egy kicsi lány dalát,
s azt az önfeledt nevetést.
Fülembe cseng, ahogy kiált:
feljebb! Még, magasabbra! Még!

Talány

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, augusztus 17 - 23:01
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Nem tudom, hová, meddig és mennyi.
Tanultam sírni, tudok szeretni.
Féltem, de voltam vakmerőn bátor.
Nem vagyok más, csak egyszerű vándor.
 
Nem tudom, hová, meddig és mennyi.
Lelkem útját hányszor kell megtenni.
Most még itt vagyok, még visz a lábam.

Új halál

Beküldte Gulyás Katalin - 2019, augusztus 17 - 13:39
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Új világrend új festői 
pancsolnak ma színeket.
Szürkére a romlást köpik, 
önfény szül itt ihletet.
Globális van, nemzeti nincs,
legyen minden együgyű.
Minek szabály, minek gyökér?
A semmi úgyis egyszerű.
Ady nyomán, Ady halt meg.
Paradox a létezés.
Új világrend káoszában
válasz nincs, csak felvetés.
 

Az éj csókja

Beküldte DJ - 2019, augusztus 14 - 11:42
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Csókot éjjel a Hold lehel felém,
szempillámon érzem ajkait,
álomittas bódulat fényegén
suhannak kék angyalszárnyaim.
 
Távol, szikrázó csillagmezőkön
világok ezrei pihennek,
csendes emlékét lelkemben őrzöm
a bóbiskoló végtelennek.
 

Hiányzol

Beküldte Black Ice - 2019, július 10 - 11:36
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Csókkal és könnyel
Akarj ölelni
Karomba zártan.
Még megpihenni,
Együtt hazánkban,
Csókkal és könnyel.
Letérdepeltem
Harangzúgásban
Figyelve téged.
Reményre vártan,
Égre felnézve,
Letérdepeltem.
Földhöz ragadva
Emberré lettem
Miattad élve.
Megpecsételten,
Semmitől félve,
Földhöz ragadva.
Szorítva lelkem
Belső cellában
Érted kiáltok!

Tűz van benne

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, június 29 - 15:40
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él... megérintem.
Tudom, hogy van s nincsen.
Valóságszerű elképzelés.
Kezemhez simul a szívverés,
mint szilaj a csendhez.
Út a végtelenhez.
Bármikor bármit készíthetek.
Fakóból csupa élénkeket,
szürkéből izgága színeket,
csendéletből ritmust, tetteket,
s engedem szabadon,
amikor akarom.
 
Hallod, hogy dorombol az idő?

Álmaim csókja

Beküldte Magyar Anita - 2019, június 29 - 15:18
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Telt ajkaddal csókol az est,
Hold fényénél kering a vágy,
forró lehelet simogat, mint
könnyed szél virágok bimbóját.
Kitárom karjaim, hogy
kebleim ívén megpihenj,
szívem túlfűtött erein ringadozz, mint
tengert felkavaró gyöngéd áramlatok.
Szemed esdekelve tekint testem harmatára,
mosolyod ragyog álmos arcodon,
kezeid érintésre vágynak selymes hajlatokon.
Érces hangod lágy dallam a szerelem légében,
hullnak lelkembe dalai, mint

Tisztelet nélkül

Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:48
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Eső hull a termőföldre, ma Isten értünk könnyez.
Mint jó szülő megitatja szép lelkéből a földet.
Aggódik, vagy bízik bennünk? Itt van még, aki tudja?
Isten könnyez, és könnye megvált, sirámaink unja.
 
Erőt adott, és tudatot, de kevés él itt vele.
Az ember mohó, hitetlen, csak zsebe legyen tele.
Hajléktalan társa nincsen, mert nem társ, aki bukott.
Isten könnyez, ha ránk tekint. Az elme hova futott?
 
Ősközösség volt otthonunk, s ma széthullott az egység.

Puritán tribün

Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:47
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Robotmunkás, földnek lánya,
ujjad gyomon zongorázva,
s tested hajlong nehéz táncban,
színpadod egy fóliában.
Dalod olykor fáradt sikoly,
lelkedben a téboly tipor.
Mégsem tudsz itt többet tenni,
csak családodért munkát csenni.
Ez a sorsod! Már mohón várnak.
Bár közönséged sosem láthat.
S nem kapsz tapsot a lázas táncért.
Éhbérért kelsz, éhbérért élsz!
De a polcok holnap roskadoznak,
a piacok is rólad szólnak,

Hiábavalóság

Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:45
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
A hideg fémen csikorog a kerék,
alatta a szeretet van, 
Attila meg odébb.
Verssel törli könnyes szemét
míg ócska padon gubbaszt. 
Felette egy elvetélt vágy
gyászos Napja virraszt.
Megpörzsölte a lényeget,
így kormos, aki vallja.
Kódolt sorok fehér lapja
ma a közönyt falja. 
S falta akkor, 
és vászonra is folyton poklot festett.
Cézanne színe kevés volt itt,
az egyensúly rég vesztett.

Szivárvány

Beküldte Magyar Anita - 2019, június 18 - 19:59
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Esőnek kristályköpenyén
utat vág az eltévedt napsugár,
mosolya csillanó fénysugár,
szerényen kacsint a kék égbolt homlokán,
lépteit a ködnek fátyla kíséri.
Felhő-vonulat szálldogál,
hártyás karjai közt szél fésül kontyot.
Bársonyos fényben fürdik a táj,
hétszínben  pompázik a félköríves szivárvány.
Érinthetetlen képet rajzolt a természet nekünk,
nem minden szépség kézzel fogható,
de a szívet melengető érzés
semmivel nem pótolható.

Vágy

Beküldte Magyar Anita - 2019, június 3 - 17:41
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Porcok közt karistol a vágy,
lüktető ér pattan rostok között,
mikor a szív pitvarához ér.
Dobban, fülemben halkan,
kacaja lassan szivárogni kész,
mikor szétdurrant vénából folyik a vér.
Körhinta érzés zsibbasztja a fejet,
légbuborék szórja szirmait,
mikor habzsolva levegőt kér.
Szeplős arcon elmosódik a könny,
hajszálak fonják az eget,
mikor az életritmus visszatér.
Csodával fal a vágy,
szeme kacéran csillogó opáltükör,

Tánc... kötéltánc

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, május 28 - 13:10
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
A kötél pörög és forog...
Föld fölött egyensúlyozott
tánc... kötéltánc.
Ott, ahol a láb aprócska,
s a "körben állt egy kis lányka,"
Tánc... kötéltánc.
 
Lassú... lassú, gyors... gyors, gyors-gyors.
Fordulatszám: jobb és balsors,
tánc... kötéltánc.
Tűzrőlpattant, csupa láng volt.
Könnye után derűs égbolt...
Tánc... kötéltánc.
 
Fent és lent, meleg és hideg,
felgyorsult korok, kész ideg

Oldalak