A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Hallgat a múzsa

Beküldte zelgitta - 2019, május 31 - 22:48
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Hallgat a múzsa, ömlik a könnye,
esőköpenye csupa rongy-cafat,
a csend kő-nehéz, ma gúzsba kötve
az elme mind, s tudatra köd tapad.
 
A sirámos égből szürkén, folyton,
eső csepeg az ázott földre le,
mintha monoton bús panaszokon
a tépett kertre vádja ömlene.
 
Nyúzott fák alatt szorongás lapul,
sírást hegedül a tavaszi szél...
apró reménység kéne támaszul,
míg kék mosollyal május visszatér.
 
 

Élő hárfa

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, május 12 - 15:37
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Játszik a szél, játszik.
Tüskés, élő hárfa
a gyászom vigasza,
anyám rózsafája.
Csupa rügy és hajtás
minden egyes ága.
Reszkető levelén
a lét mosolygása
viasz-zölden csillan
a szomorúságra.
 
Csak szelíden, halkan,
mert a szívem árva.
Játszik a szél, játszik,
velem sír, úgy játssza.
Nincs már édesanyám,
nincs már e világba'.
Játszd el! Vidd el messze,
bízd rá a madárra!

Evolúció

Beküldte Emese - 2019, május 11 - 20:38
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Akkor már nem nagyon láttam,
vak sziklák szomorú bércén
hogy táncol angyallábú nyár.
Mert lehullott gyenge szárnyam,
s hajnali álmok zord mélyén
lelkem hideg lett és sivár.
 
Nehezen zuhant a földre
hófehér, angyali lényem.
Erővel tépték és buján,
s harsogta jaját a csöndbe
vergődve a nyár. Énnékem
sok durva év jött év után.
 
Egyikből így lettem másik.
A másik, kit legyűrtek ott.

Ha akarnád

Beküldte Emese - 2019, április 1 - 13:25
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ha akarnád,
selymem suhogását,
derekam lágyságát
teríteném minden pirkadatra.
 
Ha akarnád,
szavam simogatna,
karom széltől óvna,
együtt futnék veled a hajnalba.
 
Ha akarnád,
kezem beszélgetne
kezeddel, ölelne
bíbor vánkosán a fénylő reggel.
 
Ha akarnád,
szívem öltöztetne,
mámorban fürösztne
éjjelente, hullnánk le a csenddel.
 
Ha akarnád,

Néma szíved

Beküldte Emese - 2019, március 21 - 13:37
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ó, jaj, ne mondd, ne is szóljál,
lépteidet ne vesd erre,
nekem ne adj többet szónál,
nem kell kezed érintése!
 
Inkább add a szíved ízét,
levegődet mellkasomba,
ha mellém ülsz, azt szeretném,
hogy csendesen, csak osonva
 
szeress engem, simulj belém.
Testem korall, karom márvány,
smaragd színű rajtam a fény,
mint a jáspis szemem ráncán.
 
Hőn kívánnád. lennék arany,
lánc nyakadban, s messzi néző,

Aranymetszés

Beküldte joemetrum - 2019, március 15 - 17:50
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ha már az élet benne van,
törődsz vele minduntalan:
szüret után hosszú szünet,
elburjánozni engeded. 
 
A vessző nyúlik szaporán,
nap húzza felfelé talán,
törődésed sokat segít,
elmetszed fölös ágait, 
 
a természet új rügyet nyit,
– mennyi bizalom, mennyi hit –
új levelet, új magvakat,
melyekből majdan fürt fakad... 
 
Elvettél, hogy kapj is sokat,
fejedben zsong száz gondolat.

Csontig

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, március 11 - 17:43
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Kezdetben halkan kopogtat,
apró jeleket küld,
leporol egy régi rosszabb
napot s önelégült vigyorral
megpiszkál pár idegmagot.
Éppen csak… aztán gyakrabban,
álnokul közeleg, majd
tűz hátára pattan és
kiéget pár hússzeletet.
Végül belép. És már
nem csak a verandán,
a ház tetején a pince alján…
már itt bent, itt lépeget 
és megágyaz a remény
legutolsó darabkáján.
Nem is vendég, ő itt lakik,

Csak egy csirkepaprikás...

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:25
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag
elégedetten. Illan, szökik az illat,
szerteszét szóródik a kicsiny konyhában,
dicséret fürdik az összefutó nyálban.
Türelmetlen inger a gyomor kordulása,

Mi ketten

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, március 9 - 20:44
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
A hangod volt, amibe először szerettem,
egy bátortalan pillantás
és tudtam, hogy mi ketten
akkor is, ha közénk állnak százan,
egyszer egymás felé indulunk,
ha kell, hát álruhában.
Egy lépés, majd kettő...
olyan messze voltál,
ahogy félszegen intettél
egy keresztútnál.
De akartalak, és  jobban bárminél…
képzeld… titokban már becéztelek
és amikor ideértél…
emlékszel? Hirtelen ifjak lettünk és részegek…

Bagolyasszony

Beküldte kobzos - 2019, március 6 - 19:46
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ha belém látsz, azt akarom:
üres legyek, puszta malom,
mikor alszom, ott virrasszon
fagerendán Bagolyasszony.
 
Cserfadeszka recseg-ropog,
Bagolyasszony egyre zokog,
nyoszolyája otthon maradt,
rokolyája is elszakadt.
 
Szereti a telihold azt,
hogyha éjjel felsikoltasz,
bagolytükröm széjjelhasad,
ha megnézed benne magad. 
 

A tűz éneke

Beküldte Emese - 2019, március 4 - 13:11
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ott vagyok a fűben, fában, ahol serceg,
ahol perceg a világban szerelem.
Ott vagyok sóhajban, mában, szép kedvesed
lágy karjában, elhagyatott tereken.
 
Ott vagyok a szívben, érintésben, ízben,
ölelésben, legfőképpen ott vagyok,
hol a lélek lángra lobban, és repít fel
szép álmokba, tüzem mindig átragyog.
 
Ott izzom karodban, bársonyos csókodban,
szép szavakkal perzselően szeretlek.
Kérdésekben testté leszek, válaszokban

Téj jöjjön tavaszra

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 25 - 18:03
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Kint mosolygott a nyár,
én mentem volna,
mentem volna már, de
az infúzió lassan csepergett,
fáradt voltam,
inkább aludtam egyet.
Kint mosolygott a nyár,
én mentem volna,
mentem volna már, de
hiába szerettem, akkor
nem csókolhatott napsugár.
Fáradt voltam, csak
piszmogott a méreg,
ráérősen szivárgott belém,
balra egy lány fehér arccal nézett…,
csak nézett maga elé szegény.

Az út

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 24 - 17:42
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Száguldok… egyszer fent, majd lent…

hullámvasúton lovaglom

a végtelent.

Utazom sírva, félve, remélve,

várva, hogy a pillanat egésze

az ölembe zuhanjon.

Néha kiszállhatok.

Csak leülök és bámulom

a síneket,

egyszer elfogynak, már jól tudom,

már nem lesz felfelé, sem lejtmenet,

nem lesz „megállj”…

csak a lendület, és a félsz

hogy az út…

majd a semmibe vezet.

Fejre állt homokóra

Beküldte joemetrum - 2019, február 22 - 17:40
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Régmúltat idéz most már a várad,
renova-tábor büszke lehet.
Félmúlttal küzdő választék alatt
hiszed, hogy nincs, mi nem a tied.
 
Kincstárad titkon haverok őrzik,
arany rudakat zár tenyerük.
Filléreket dobsz föl még tavaszig,
az érmék tudják, hol a helyük.
 
Kivételesen nem vizesárok,
nem fémkerítés húzódik itt,
koronás világ és modern átkok
képezik újra oszlopait. 
 
Korhű erkélyen anachronizmus

Pillanatunk

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 13 - 09:54
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Alvó arcod csendben nézem,
alvó arcod a kispárnán,
ugye maradsz, ez a részem
sziget lelkem óceánján? 
 
Rád ismertem, tudtam mindig,
csakis téged szerettelek,
minden álmom hozzád illik,
ugye maradsz… egy keveset.
 
Hiszen ketten értük tetten,
azt a tiszta pillanatot,
s nehogy csak úgy földre essen,
én elkaptam… elfogadod?
 

Veled ébred

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 5 - 19:16
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ahogy itt fekszem,
mellkasod ritmusa altat,
ez a kedvencem…
jó helyen ébredek rajtad.
 
Puha szőrszálak,
szótalan – meztelen nézem,
ahogy egymásnak
hajlanak testeden szépen.
 
Látod, itt fekszem,
nem megyek el soha innen,
veled ébredtem,
hisz veled alszik el minden.
 

Most fáj

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 26 - 20:31
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Nem baj ha fáj, de én tudjam, hogy mért!
Ha fájnia kell, hát elviselem!
Úgy nem baj, ha fáj, ha gyógyulni vélt,
a beteg szerep már testidegen.
 
Ez most gyanús, kicsit alattomos,
fel-felbukkanó, hogy itt ücsörög,
úgy bánik velem, mint tulajdonos,
és nem hiszi el, hogy rendbe jövök.
 
Előkerül…  valahonnan a múlt,
mert fájnia kell, hogy észrevegyem,
én eldugtam rég, sötét lyukba fúlt,
de gyertyát gyújtott az életemen.

Rímen üldögélve

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 26 - 18:11
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Lehetnél velem. Akkor nem más volna
lelkem menedéke,
és te lennél, ki velem halad
s szövetségesem, nem egy papírdarab,
tussal televésve.
 
Vártam én… minek? Megint másképp jött el,
fényről lebeszélve,
és kigyúlnak, majd lehullanak
jelentéktelen, meszes-üres szavak,
tegnap nehezéke. 
 
Kérdések, harag. Most az ösztön diktál
rímen üldögélve,
de tintám épp hogy papírt harap,

Oldalak