A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Jön a reggel

Beküldte chriscrown - 2016, április 1 - 10:53
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
 
Hosszasan vajúdik az elgyötört,
testet öltött fájdalom.
A sötét lepelbe borult horizont teste
néz az első fénysugárba,
s ahogy ébenszín porcelánja
fájdalmában összetört,
megszületik a hajnal,
s a kakasszóval,
az éji csendet dáridóval,
így mulatja el a szánalom.
 
***
 
Széles mosolyával ébredezik
vöröslőn a napkorong.
Szikrákat hányva fehérre izzik,

Variáció Virágvasárnapra

Beküldte zelgitta - 2016, március 29 - 16:01
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Mt.21-12 „És bement Jézus az isten templomába, és kiűzi mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban;  és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatja.“

 

Homokszem a hajtóműben,

Jézus, ki figyel itt rád?

Nem enged ma a házába

se ellenség, se barát.

Szereteted zavarkeltő,

közelséged veszélyt hoz,

felkavarod az iszapot,

igazságod bajt okoz.

     (Befalaztak zsarnokságba,

      fogságba a hiteddel,

Woundeed Knee

Beküldte titus56 - 2016, március 17 - 17:17
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Woundeed Knee
 
Lovam sörényén táncot jár a szél,
hajamban sasoknak tolla lángol.
Tüzeink füstjében atyám beszél,
kivágtatok e gyalázat-világból,
"Woundeed Knee-nél temessétek el a szívem".
 
Őseim hitén megszült szabadság,
büszke sátrakon áldott hold zenél.
Tüzeknél eltáncolt szelíd vadság,
mindenek ős-szelleme lelkünkben él,
"Woundeed Knee-nél temessétek el a szívem".
 
Tapossák bölények tört csontomat,

A kínszenvedés

Beküldte zelgitta - 2016, március 17 - 15:22
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
A Kínszenvedés
 
A Gethsemáné kertben Ő már tudta,
hogy sorsán a pecsét végleges, örök:
harminc  ezüstpénzre váltva a hűség,
s mögötte a Gonosz markába röhög.
 
Az olajfák hegyén korom éjszaka,
félelem-szárnyakon a végzet oson,
őrzőkön álom, nincs aki vigyázzon,
vérverejték gyöngyök isten-homlokon. 
 
Arcába ököl csap, penge a gúny,
tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!
És amíg Pilátus a kezét mossa,
keresztet ácsolnak a hitetlenek

Utolsó vacsora után

Beküldte zelgitta - 2016, március 15 - 18:50
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Üres a kupa, a bárány íze
tizenkét szájban megkeseredve.
Akol melegben testvérhez bújva,
reményt veszítve majd bízva újra,
 
érezve egymást legalább kézzel,
felfogni azt, mit nem lehet ésszel.
Mesterük körül a tanítványok,
tizenegy hű, az utolsó álnok...
 
Feszülő csendben oson az átok,
akkor reájuk, most ide rátok,
századok óta kétely nem enged,
Júdásban laksz-e, vagy Júdás benned?

Én nem akarok költő lenni

Beküldte zelgitta - 2016, március 9 - 18:45
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Nem, én nem akarok költő lenni, 
hogy csodáljanak, nem azért írok, 
de lázban égetnek pillanatok, 
legyen az ihlet bár borsószemnyi, 
ha gyönyört kibontó „végzet“ ér el, 
elkönyvelem mint elégtétel.
   
Nem, én nem akarok költő lenni, 
nem küldetés ez, inkább hóbort, 
ízlelni szavakat, mint az óbort,
zilált lélekben fényt keresni 
ha dús dallamszövetből zengő lant 
öltöztet fel kimondhatatlant.
   

Orosz ősz

Beküldte titus56 - 2016, március 3 - 14:20
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Orosz ősz
 
Felhőket vonszol
a lassan surranó ősz,
s a mézterhes nyár
félszegen elvánszorog.
Rozsdába hajlik
a fáradt-zöld nyírfaliget,
eső dobolja
fönn a bádogot.
A meleg nagy búsan
utolsót piheg,
megsimít még,
majd árván elódalog'.
Ködös utakon rohannak át
a kendő alá bújó
csípős hajnalok.
Az erdő csikorog
párák terhétől,
fellobbannak

Az utolsó spártai (sírvers után szabadon)

Beküldte titus56 - 2016, március 3 - 14:17
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Az utolsó spártai
(Sírvers után szabadon)
 
Csak egy maradt!
Kardon és pajzson
napsugár csordul alá véresen.
Körötte háromszáz vérben,
fekve vagy térden
markol érces markolatot,
s hallhatod,
hogy hörög a halál.
A háromszáz testvérként
ott ez egyben,
de részes valahány
az Isteni kegyben,
hogy a hazáért
önként halhatott,
s hagyhatott
örök, nemes üzenetet.

Mesélek

Beküldte titus56 - 2016, március 3 - 14:14
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Mesélek
 
Mesét mesélek majd neked, rengeteg mesét,
mindet ami elmesélhető,
elmesélem, hogy hogyan születtél,
és miért piros a háztető,
mesélek majd a folyóról, meg a tóról,
meg, hogy milyen nagyok a tengerek,
elmesélem neked, hogy a cipőfűző
a legszebb szó hogy' lehet,
elmesélem, hogy szép szó még
a csók, a szív, meg a vér,
és azt is elmesélem neked,
az igaz barátság mennyit ér,
elmesélem majd, miért sír a bohóc,

Anyámra gondolok

Beküldte zelgitta - 2016, február 29 - 21:02
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Születésnapomon Anyámra gondolok,
szívem dobban, mint akkor együtt vele,
milyen volt terhe alatt, várt-e boldogan
míg havat kavart a kertben fagy szele? 
 
Ismerős bizsergés fátylat sző szememre,
gördül a hála-könny múlt útján tova,
hol ruhát mos Anyám, s patakcsobogásnak
társul szegődik madarak dalkara. 
 
Hull az emlékezés, zakatol a vonat,
biztonság a kéz, nem történhet bajom,
ha bánat fon rám csendet vagy kétség gyötör,

Csend

Beküldte zelgitta - 2016, február 29 - 20:58
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ülj ide mellém,
tedd le a napod,
hallgassunk csendet est bársonyán,
pihenő szíved
csodavárásra
engedd, hogy ringassa el puhán.
 
Ében köntösét
szikra virággal
hímzi varázslatosra az éj,
pompás a látvány,
lelkeket kitár,
csendje betakar, némán mesél. 
 
Figyelj, hogy halljad
belső világod
békét árasztó halk dallamát,
végtelen érzés,
öröm és fenség,

Erdővidék

Beküldte zelgitta - 2016, február 29 - 20:48
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Tárt ölekkel váró bölcsőm,
honnan soha el nem jöttem,
s hová mindig hazatérek
ujjongva vagy bú-szövötten,
hol az erdők égig futnak,
s fenyves lankán, tölgyes alatt,
szelíd völgyek hűs rejtekén
győngyforrásból élet fakad.
Táltosok s tündérek hona
magyar föld e kies tája,
itt csodákat csengnek mesék
s szállnak regék szájról-szájra,
szárnyas lovak patája szór
csillagösvényt bársony éjben,
küzdelemről s helytállásról

Bukott angyal

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2016, január 2 - 11:56
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Felemelt, tartott, mégis eldobott, 
zuhantam, mint a bukott angyalok. 
Hiába markoltam a fénybe, 
az velem hullt, 
velem zuhant a mélybe; 
megérkeztem, itt vagyok. 
Beborít a kétség feketéje, 
de tépett ingemen átragyog 
az öröm-várás kékje. 
Minden élő, élni vágyó reménye 
bennem dobog.

Vén poéta

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 29 - 17:06
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Pokoltűzbe lóg a vézna lábam,
pedig a földön se nagyon fáztam.
Mezítlábas, vén poéta vagyok,
lelkem e hőben most mégis vacog.
 
Szemem bezárom, elvakít a szenny,
csak igazaknak jár a fönti menny.
Oldj fel, Isten e kínból lágy puhán,                  
ne nézzem végig a saját tusám.
 
Dörömböl agyam falán a bánat,
megadom magam a léha mának.
Repedezik a valóság máza,
miattam bús a csillagok háza.

Sorstalan láng leszek

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 22 - 22:21
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Csupán egy maroknyi kellene,
a földből hófödte lelkeden.
Ahol a vágy tüzét olthatom, 
s lírai szívemet otthagyom.
 
Szerelmed biztatón ad vigaszt,
se fagy, se hó tőled nem riaszt.
De talán helyet ott nem lelek,
s nélküled sorstalan láng leszek.
 

Tűzmadarak

Beküldte lewis51 - 2015, december 14 - 17:53
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Tűzmadarak szárnyalnak merészen,
kitöltve teret ég és föld között.
Felettük űr sötétje,
alattuk remény kékje.
Izzó sebekként
ragyognak az éj szövetében.
 
Térdel a világ énekük előtt.
Perzselő tollakat hullatnak szét.
Mind táncol, mintha élne.
Halált hoz földet érve.
Lángok születnek,
felemésztve múltat és jövőt.

Fáradt szemünknek

Beküldte kobzos - 2015, november 24 - 14:26
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Fáradt szemünknek néha kell a sötétség,
és kell, hogy daloljon lelkünkben a csend,
és hit kell menedékül, különben kétség
 
égetne a félsztől el, hogy célja nélkül
ér véget minden küzdelem idelent,
és kell csodás szépség, szép csoda reményül,
 
kell, hogy szeretőként öleljen az éjfél,
míg az éj imája, az álom teremt
hívebb rendet végül a sok bölcsességnél.

Nélküled

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 22 - 10:33
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
 
Végigborzong agyamon a rettenet,
miként fogom azt csendben elviselni,
ha nélküled megy tovább az életem?
 
Kapaszkodnék remegve az utolsó,
szél hozta, édes illatmorzsáidba,
s imádkoznék azért, hogy ne felejts el.
 
Őrizgetném szerelmed lenyomatát, 
koponyám mélyen rejtett zugaiban,

Mondjátok meg

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 6 - 23:09
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Mondjátok meg énnekem, mit tegyek,
hogy ne halljam soha többé már
a haldokló Föld gyötrő sikolyát? 
 
Mondjátok, hogy szabadítsam ki
az éjszaka kormos ráncaiban 
sínylődő, még érző szíveket? 
 
És hogy szakítsam szét gyenge kézzel
a sötétség feszes hálóját,
amelyben a világunk vergődik?

Szerelmi szenvedély

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, október 25 - 18:37
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Ne vonzz, ne hívj, szerelmi szenvedély,
fülembe cseng a hangod színe még.
Nekem mesél e dal, szívembe ég,
a holdsugár kísér utamra most.
 
Ha híven őrizem szemed színét,
varázsa mindörökre megmarad. 
Miért szitál, ködöl reám a vágy,
ha méla éjjelem nem ad reményt.
 
Talán ha mégse tévedés, amit
nekünk adott a sors, de nem hiszem.
Ma nélküled bolyongok én tovább,
s az őszi szél ölel csak engem át.

Oldalak