A régi ház
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, július 12 - 21:40
Már látom a régi házat,
és ahogy közeledem,
egyre nehezebb a levegő,
már látom a hátsó udvart,
amit mindig körbenő
a dudva, és látom, ahogy ott állsz,
a napba mosolyogva.
Mintha… valamit mondanál is,
már mennék feléd,
de az édes emlék elé
bekúszik egy másik,
egy szúrósan sötét,
amin épp táncra kért a halál,
és ahogy a szobádba lépek,
a csend gúnyosan rám kiabál.
Rám kiabál… harsog, visong
kórusban az ürességgel,
szaladok, de utolér
és a mellkasomra térdel,
hogy még egyszer az arcomba sikítson:
mit akarsz a régi házban,
amiből már kihalt az otthon?
Hozzászólások
Csilla
2019, július 12 - 21:41
Permalink
Kedves Rita!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2019, július 18 - 17:49
Permalink
Szép vers fantasztikusan erős
Szép vers fantasztikusan erős zárlattal.
Pete László Miklós (L. N. Peters)