A szűzleány éneke

Fehérlő csillagok oltalma alatt
pelyhedző éji csend kísér utamon,
lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.
 
Hajam hálója aranyló zuhatag, 
jótékonyan rejti halovány arcom,
vesztembe önként indulok hallgatag.
 
Delejes szemekkel varázsló forog,
dobok ütemére dobban a szívem,
népemre nyugalmas éveket hozok.
 
Síró széllel hagyom hátra álmomat,
s bátran állva a tűzhányó peremén
leszek szűzként a legszentebb áldozat.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Köszönöm szépen.

Erzsike