A tűz éneke
Beküldte Emese - 2019, március 4 - 13:11
Ott vagyok a fűben, fában, ahol serceg,
ahol perceg a világban szerelem.
Ott vagyok sóhajban, mában, szép kedvesed
lágy karjában, elhagyatott tereken.
Ott vagyok a szívben, érintésben, ízben,
ölelésben, legfőképpen ott vagyok,
hol a lélek lángra lobban, és repít fel
szép álmokba, tüzem mindig átragyog.
Ott izzom karodban, bársonyos csókodban,
szép szavakkal perzselően szeretlek.
Kérdésekben testté leszek, válaszokban
én felelek, lángolnak a szerelmek.
Ha egyszer kialszik forrón izzó tüzem,
szép szememből eltűnik a lángolás.
Jéggé dermed, halott lesz szerető szívem,
s nem melegszik az ölemben senki már.
Hozzászólások
Csilla
2019, március 4 - 13:12
Permalink
Kedves Emese!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Emese
2019, március 4 - 14:39
Permalink
Köszönöm mindannyiótoknak!
Köszönöm mindannyiótoknak!