A tűz éneke

 
Ott vagyok a fűben, fában, ahol serceg,
ahol perceg a világban szerelem.
Ott vagyok sóhajban, mában, szép kedvesed
lágy karjában, elhagyatott tereken.
 
Ott vagyok a szívben, érintésben, ízben,
ölelésben, legfőképpen ott vagyok,
hol a lélek lángra lobban, és repít fel
szép álmokba, tüzem mindig átragyog.
 
Ott izzom karodban, bársonyos csókodban,
szép szavakkal perzselően szeretlek.
Kérdésekben testté leszek, válaszokban
én felelek, lángolnak a szerelmek.
 
Ha egyszer kialszik  forrón izzó tüzem,
szép szememből eltűnik a lángolás.
Jéggé dermed, halott lesz szerető szívem,
s nem melegszik az ölemben senki már.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)

 

Köszönöm mindannyiótoknak!