A tengerárral szemben

 
Árral szemben a lelkem fél,
hogy vajon majd odavész-e.
Szemből fújó marcona szél
halálomnak lehet része?
 
Testem lassan mélybe merül,
két kezem is az égnek áll,
fejem felett holló repül
és károgva vállamra száll.
 
Előttem egy szikla terem,
azon lelkem megpihenhet.
Az égiek szánták nekem,
ekképp hozva némi enyhet?
 
S bár a hullám hozzá nem csap,
mégis oly nagy a félelem
árral szemben, hol nap mint nap
keblében hord a végtelen.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szeretettel gratulálok remekül megírt, jó ritmusú versedhez, és a Parnasszusra kerüléséhez! :)

 

József képe

Köszönöm szépen :)