A vissza nem térők

 
A sírok között sír az őszi szél,
bús zokogása nekem is sajog.
Benőtt a múltat giz-gaz és moha,
terjengnek mécses füstök és szagok
– mégse térnek ők vissza már soha.
 
Süvítő szelet a halál kísér,
dobhártyám sértve fülembe kacag.
Habár csalogat az élet, noha,
egyre keringnek bennem a szavak
– mégse térek én vissza már soha.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

Zsuzsi képe

Köszönöm, Csilla! :)

lnpeters képe

Szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Zsuzsi képe

Köszönöm, kedves Laci! :)