Alkonyat
Beküldte Braunel - 2012, február 8 - 08:55
Szépia színei várnak a nappali fényre a légben.
Támad az alkonyi szél, húzza a nap sugarát.
Rőt-vörös érzés csillan utolsót esti levélen.
Elköti bólogatón vágyaitól a faág.
Álmos az erdő. Szótlanul állnak a fák a homályban.
Hajlik a dombra a fény és betakarja fiát.
Úszik az égre a hold és lassan a csillagok árja,
felfedi szépen az éj állhatatos mosolyát.