Altató
Beküldte Emese - 2019, március 6 - 20:20
Éjszaka fénye
csurran a földre,
halovány kékje
folyik fölötte.
Szétárad rajtad
megnémult csöndem,
előttem fényed,
a köd mögöttem.
Ringat a szellő,
simítja lelkem,
altatja felhő
az én szerelmem.
Végtelen csókod
felrepít mennybe,
csillagos álmod
zár az ölembe.
Hozzászólások
Csilla
2019, március 6 - 20:21
Permalink
Kedves Emese!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok a vershez, és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/