Az út

Száguldok… egyszer fent, majd lent…

hullámvasúton lovaglom

a végtelent.

Utazom sírva, félve, remélve,

várva, hogy a pillanat egésze

az ölembe zuhanjon.

Néha kiszállhatok.

Csak leülök és bámulom

a síneket,

egyszer elfogynak, már jól tudom,

már nem lesz felfelé, sem lejtmenet,

nem lesz „megállj”…

csak a lendület, és a félsz

hogy az út…

majd a semmibe vezet.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 versed Parnasszusra kerüléséhez, a továbbiakhoz is sok sikert!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"