Az égbe nyújtom kezeimet

Az égbe nyújtom kezeimet,
ha te nem érsz el engem, Uram!
Egészen addig tartom a magasban,
amíg észre nem veszed és
a Tiédet rá nem kulcsolod,
s szelíd imáimat magadénak nem tudod.
Látod, tenyeremet szántja megannyi barázda ,
reszkető ujjaimat égeti
gyermekemnek láza.
Sajgó csontjaimba medret vájt;
"a halál se vállalna".
Vedd, Uram, fájdalmát a húsnak,
vértezd fel, páncélozd csontjaim,
hogy amikor hívod, tenyerembe téve
hozzád emeljem gyermekem,
és Rád mosolyogjak, levegőt véve.