Az utolsó spártai (sírvers után szabadon)

 
Az utolsó spártai
(Sírvers után szabadon)
 
Csak egy maradt!
Kardon és pajzson
napsugár csordul alá véresen.
Körötte háromszáz vérben,
fekve vagy térden
markol érces markolatot,
s hallhatod,
hogy hörög a halál.
A háromszáz testvérként
ott ez egyben,
de részes valahány
az Isteni kegyben,
hogy a hazáért
önként halhatott,
s hagyhatott
örök, nemes üzenetet.
Lándzsájuk törve,
pengéjük csorba,
előttük ezren roskadtak
torz halomba,
s a honba
közülük egy sem juthatott.
Már csak egy maradt állva,
halálra várva
pajzsot, kardot
kérdőn égnek emel,
s felel
a sós tengeri fuvallat.
Félig holt már
de áll még egyedül,
hangjában ott zúg
a társak utolsó szava:
 
„Megcselekedtük,
amit megkövetelt a haza!”
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Laci!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)