Az utolsó út (Abda 1944.11.09.)

       

Döccen az út, s a szekéren fázik a testben a lélek.
Tudja, a sorsa elől menekülni hiábavaló, mert
durva a bot, s a legények helyre verik, ha kiszédül
bárki a sorból. Ő a szekérről nézi a botló,
bús hadifoglyok előtt a hidat, bár két szeme könnyes.
És a folyó szeliden veri vissza a híd komor arcát.
 
Ő pedig érzi belül, hogy az élete húrja feszülve
várja a véget az úton. Megtapogatja zsebében,
megvan-e még a füzet, mi megőrzi a gondolat ízét,
és meditál, hogy az írást látja-e majd az utókor …

Áll a menet már, és a parancs: lefelé a szekérről!
Csúszva ledöccen a földre, de állva maradni nehézkes.
És a vezényszó: ássatok!, elmerevíti a szívét.

Tarka szivárvány, asszonyi hűség és a hazáért
érzett hű szeretet most egybefonódik agyában.
S felteszi csendben a kérdést: hát ez a vége az útnak?
Élesedik, vált lassan a kép és érzi, hogy eljött
már az idő, eddig volt írva a könyvben a sorsa,
és odafent a Teremtő, ím' befejezte az írást ...
 
Kész a gödör már. Tálas a szélén néz le a mélybe.
És terelik, belökik. S a beteg test még reagál, küzd;
szúr a tüdő most. Felgyorsulva, zihálva remeg bent.
Szíve vadul zakatol s feldobban a vér a fülébe.

***
 
Még az utolsó sóhaja száll, ám dörren a fegyver.
   És tovalibben a szó, fodrul a vágy s hazatér.
Teste lerogyva a mélybe, de látja: fehér a világ és
   fényesen izzik az út. Fröccsen a vér kifelé.
Már elalélva a lét, tudatában elalszik az érzés.
   Óvja a jó anyaföld, s éled a lét odaát ...
 

Hozzászólások

Kedves Barna,
Már sejthető volt, hogy ez a vers sehová máshová nem kerülhet, csak ide, közvetlenül a Csarnok alá, az oromra.
Az egész szerkesztőség gratulációját tolmácsolom neked.
További gazdag alkotómunkát kívánva
Szeretettel
Toma


Judit képe

Nagyszerű vers, őt megillető helyen. Elismerésem! 


Nagyon szépen köszönöm kedves Toma.

Örömöm határtalan :) :) :)

Köszönöm szépen kedves Judit.

Megtiszteltek a szavaid ...

Mysty Kata képe

 Nagyszerű versed erősíti bennünk

az" Erőltetett menet" felejthetetlen drámai képsorát!

Gratulálok még egyszer!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Mestermunka! Gratulálok. 

Üdvözöllek: Feri

Gratulálok!

Nem hiába került az oromra ez a vers.

Köszönöm kedves Kata.

Valamikor régen, talán 1976-ban, egy kollégiumok közötti szavalóversenyen szavaltam először az Erőltetett menet című verset. Akkor annyira belémivódtak a költő szavai, hogy a mai napig is eltudom szavalni ... Mégis, az idők folyamán, amelyik verse leginkáb megfogott, az a Hetedik ecloga ... Talán e-miatt a vers miatt kezdtem el hexametereket írni.

Köszönöm kedves Feri.

Örülök, hogy így érzed ... :)

Köszönöm neked is szürevirág, hogy itt jártál ...

Már az előző közös felületen való "találkozás" során éreztem, hogy megvan Benned minden szükséges ahhoz, hogy minden szempontból kiemelkedő verseket alkoss. Itt is tettél közzé már nagyon jókat - és a mostanival elérkeztél a csúcsra. Tartsd a szintet, képes vagy rá! Nem ünneporntásként, de a tvábbi javítás érdekében hadd kérjelek meg: figyelj az apró különbségekre (írásjelek), amelyek a beküldött és végül közzétett szövegeid között néha vannak

Gratulálok!

Köszönöm szépen Miklós. Örülök, hogy így érzed. :)

És köszönöm a figyelmeztetést is. Ígérem eztán, majd jobban figyelek ...

Köszönöm Tibor!

Örülök, hogy tetszett :)