Babfőzelék-magamnak
Beküldte stapi - 2021, december 9 - 17:52
Magam vagyok, magam eszem.
Eddig lát el a tyúkeszem.
Több az étel? Jobb az íze.
A feltét meg rajt' a dísze.
Babfőzelék kerül mára,
tűzön rotyog, száll a pára.
Babérlevél a nap hőse,
hevíti a száraz rőzse.
Szomszéd lyukon serceg zsírban –
hagymát szeltem, s közben sírtam...
Benne kolbász, garmadával,
vagy ha nem, hát harmadával.
Ez is megfőtt, az is kész van,
elosztható, hogyha ész van!
Lapos tányér, mély érzelem,
nem érhet így nagy sérelem.
Egy tányérba két mérővel –
falatozás kitérővel.
Hisz előtte a pálinka
libeg felém, mint az inga.
Elszédülök tőle hamar,
miközben ő torkot kapar!
De megbékül útja végén,
s egy sóhaj fut ki a gégén.
Magam vagyok, magam eszem,
eddig lát el a tyúkeszem.
Három napra főztem éppen –
ha kibírom addig épen!
2021. november 21.
Hozzászólások
hzsike
2021, december 9 - 17:56
Permalink
Kedves István!
Kedves István!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)
lnpeters
2021, december 10 - 13:59
Permalink
Bájos!
Bájos!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kankalin
2021, december 10 - 18:07
Permalink
Én is szeretettel gratulálok!
Én is szeretettel gratulálok!
Jól szórakoztam, nagyon tetszik versedben a népdalos életérzés. :)