Beterelés után

Kormos felhők vánkosa az égen,
csupasz földön alszik lent a táj.
Megkukult a tücsök is a réten,
s nem béget a loncsos, balga nyáj.
Kóbor farkas válik a gubából,
krumplit hámoz unottan a pásztor.

Pipára gyújt egy kérkedő kémény,
részeg módra tekereg a füst,
pálinkával köszönt be az élmény,
illatával hívogat az üst.
Kormos pulin, mint a virágbimbók,
ityeg-fityeg ezer agyagcsimbók.

Pokol tüzén felfortyan az étel,
madárlátta kenyér kézre kél,
a juhásznak kedves elégtétel,
hogyha eszik, sohasem beszél.
Jó bor után kedve sem mogorva,
éled a szél, parazsat kotorva.

Reményt gyújt az Isten, ott fent, távol,
fényéből tán neki is kijut;
várja már a mesék világából
királlyá lett legkisebb fiút.