Csak egy csirkepaprikás...
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:25
Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag
elégedetten. Illan, szökik az illat,
szerteszét szóródik a kicsiny konyhában,
dicséret fürdik az összefutó nyálban.
Türelmetlen inger a gyomor kordulása,
a levegő nehéz... szétterül a pára.
A teríték örökség, porcelánféle,
vidám, kék ibolya ül a csorba szélre.
Élvezni a percet, csak lassan... vigyázva,
dallamos csengés a kanál koppanása!
Jó csirkepaprikásban ízek gazdagon,
úgy, ahogyan ritka ezen az asztalon.
Nem olcsó alkalom, de kell hébe-hóba,
különleges legyen a túlélőpróba.
A havi keret még krumpli és tarkabab,
s kiszámolt ez meg az... hogy az edény holnap
se legyen kolduló, üresen konduló.
Elég... a maradék itt tisztességtudó.
Hozzászólások
hzsike
2019, március 11 - 15:33
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szeretettel köszöntelek itt nálunk.
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)