Depresszió
Beküldte xltibcsi - 2016, november 21 - 13:32
Ma még nem is sírtam,
a könnyek nem lettek betűk.
Láthatatlan - nem is vettem észre,
hogy nagy kövek hulltak helyettük.
S eltűnt a szirtről keselyűnek fészke,
de apró felhők mögül szemlélhet,
hogy valami emészt-e.
Csonka cseléd a sors sokszor,
de ma a feje búbján valamit hozott,
a megnyugvás volt az,
s minden más ma elkárhozott;
de mi lesz holnap?
A légyzümmögés is ágyúdörej?
Ugye máskor is gondolsz reám,
óh Uram, hogy így átölelj!
Ma kacagás volt a csend,
de biztos szilaj lárma,
ám nagy kövek hullottak fülembe,
így siket voltam máma;
de mi lesz holnap?
Zuzmarában is felforr a tej!
Ugye máskor is gondolsz reám,
óh Uram, hogy így átölelj!
Hozzászólások
Csilla
2016, november 21 - 13:34
Permalink
Kedves
Kedves Tibi!
Szerkesztőtársaim nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/