Derűtlenül

 
Egyre csorog az ég könnye;
fekete is, mint a tinta.
A távolból mintha jönne
hidegbőrű, sötét éjnek
fájdalmával ködös titka.
 
Az ősz jön. Bár meg sem állva
a fák között már andalog.
Tovatűnik Isten álma,
derűtlenül, amíg égnek
avartűzben az angyalok.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Köszöntelek ismét körünkben!

Szeretettel gratulálok versedhez szerkesztőtársaim nevében is!

 

Zsuzsi képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

lnpeters képe

Megkapó a versed hangulata.

Pete László Miklós (L. N. Peters)