Dezső Ilona Anna: A két fa
Beküldte dezsoili - 2015, február 24 - 10:34
Két fa ölelkezett álmomban;
– Bennük van a Teremtő – mondta apám,
még láttam őket, meg is fogtam,
a hegyről büszkén néztek le rám.
Tövükben skarabeusok dolgoztak,
bomlasztva törzsüket egyre:
már nincsenek, a fák meghaltak,
csipkebokrok nőttek helyükre.
Apám, ki szerette őket róluk írt dalt;
most velük mulat a domb tetején.
Többé nem kell megmásznia az oldalt
permetezővel a hátán, nyár elején.
A két fa is csak bennem reszket:
tölgyek, ágak, moha lepte erdő,
borostyán indája szőtte be testüket ,
árnyékok, avarpaplannal takart temető.
Mégis jó az ősz, hiszen belőle lettem,
lanyhás léggel vigasztalja szívem;
egyetlen ág sem maradt mindabból,
amit valaha enyémnek hittem!
Alig élt levelek könyörögnek,
nem segíthetek, a fuvallat felkapja őket,
s fújja, fújja messzire… fel a hegyre,
hol anyám apámba kapaszkodott örökre.
Hozzászólások
hzsike
2015, február 24 - 10:53
Permalink
Kedves
Kedves Ilike!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
H.G.E. Zsike :)