Dolgozik bennem az alázat

 
Dolgozik bennem az alázat, 
érvekkel porolja agyam, 
homályát megszövi, 
utána lerántja.
Magam sem értem már magam!
Jó lenne búcsúzni 
a szív hevétől,
kioltva végső 
düh-szén parazsát.
De nehéz a természet, 
ha emberbe épült,
nem zárhatjuk börtönbe 
égi madarát.
Dolgozik bennem az alázat, 
tanít, és csitítja hevem.
Talán a kor 
munkáját megóvja, 
s ráncokra simítja 
halvér-kezem.
De még messze 
a bölcselet sziklája,
még dobog a szív, 
dúl az érzelem.
Még küzdeni kell, 
ha az értelem lehelet,
s ott pihenni meg, 
hol nincs már félelem.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Katalin!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)

Gulyás Katalin képe

Köszönöm szépen a törődéseteket!

Gulyás Katalin

lnpeters képe

Talán kicsit korai még a számvetés, de ez így is nagyon jó vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)