Egyedül hagytál

 
Egyedül hagytál, anyám, egyedül,
omló világom úgy rám nehezül. 
Fülledt a nyári est, izzik a menny,
kapzsi kis kín mar, és gyűlik a szenny.
 
Egyedül hagytál, egész egyedül,
köröttem csak a magány hegedül. 
Komor a lelkem, imbolyog a Föld,
mezítláb járva ma mélyül a csönd.
 
Tüskés a létem zarándokútja, 
álmomban élem sorsomat újra.
Lassan följutok hozzád az égig,
már látom arcod, Istennél fénylik.
 

Hozzászólások

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok szép versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen. :)

Erzsike