Egyedül

 
 
Megannyi szó után a néma csend,
riadt a szív, a lélek összetört.
Az elme zúg, a fénye csak dereng,
a kéz remeg, a bánat újra tölt.
 
Sivár szobádba kényszerít az éj:
hamis gyönyör fakad, sovány vigasz.
Tükörbe suttogod, ma sincs esély,
egy árny felel csupán, ez így igaz.
 
Vörös szemedre festi fátylait,
s a hajnalokra átkot ír a múlt.
Az ég eléd teríti ráncaid,
ma gyűrt papír, mi egykor elsimult.
 
Ha fönt a nap, remény fakad megint,
haladsz tovább göröngyös úton át.
Szemed keres: ki az, ki rád tekint,
talán találsz egy új, igaz csodát.

Hozzászólások

Haász Irén képe

A Szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok szíveket érintő, szép, mély versedhez.

Haász Irén

hzsike képe

Szeretettel gratulálok, gyönyörű, jambikus versedhez, kedves András.

Zsike :)

Csilla képe

Öröm ilyen csodaszép verset olvasni!

Nagy szeretettel gratulálok remekbe szabott költeményedhez és a helyezéshez! :)

lnpeters képe

Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

"Ha fönt a nap, remény fakad megint,"

Szépséges!

Gratulálok: Maria

 

Bieber Mária képe

Gratulálok! Nagyon szép ez az időmértékes vers! Tartalmilag is remek!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő, elismerő szavakat!

Sztancsik Éva L. képe

Elismerésem. A képeid (is) elragadóak, igazi lélek-nemesítő sorok. Üdv. Éva