Egyszereplős

Valójában nem válaszolsz soha kérdésekre,
mert semmitmondó frázisokkal van teli a szád,
könyörgésekre, féltésekre vagy érzésekre
nem nyílik meg a szíved: már rég nem hatnak reád.
 
Az  igazságtól, amely számodra kellemetlen,
oly elegánsan távol tudod tartani magad,
mélyen benned az érdek és ami érdektelen:
ugyanazon csonttá aszalódott tőről fakad.
 
Úgy látod, talán ez a neked megírt főszerep:
a mindig könnyed, sármos szürke eminenciás,
de a gyilkos intrikáidnak szűk ez a keret:
viharokban előbúvik a garabonciás.  
 
Mert az ilyen tehetségtelen, lusta pojáca
mellékszerepből nem tud nagyot alakítani,
s ha az előadás közben szakad el az álca,
a nyílt deszkákon nem lehet többé lapítani.
 
Egy szomorúan magányos, elhagyatott színen,
hol a megdöbbenés a csontszínű falakra fagy,
unottan önmagadnak játszod el a félistent.
 
Miközben csupán egy önelégült félember vagy.