Elszáll a szó

 
Ha imádkozol, magadban beszélsz,
saját lelkedben Istenedhez érsz.
Hidd el, a válasz, majd tőle érkezik,
– e kapcsolat örökké létezik.
 
Ha jó szíved másoknak adni kész,
szeretettel sok szép érzést cserélsz,
nem idegennek, saját magadnak adsz,
Isten szép útján, a fény felé haladsz.
 
Mindaz, mit adsz, hálává alakul,
áldásként egyszer fejedre visszahull.
Mind, amit elvetsz, egyszer learatod,
elkerül tőled, de sosem marad ott.
 
Ha jót teszel, fejedre visszaszáll,
ám ugyanúgy a rossz is megtalál,
s te döntöd el, hogy jövőd hogy legyen,
boldoggá válsz, vagy ülsz a gondhegyen?
 
Tárd ki szíved, szeretve jobb neked,
jobb ha éled, és sorsod élvezed.
Bárkinek adsz, azt magadnak adod,
mert egy napon mindezt visszakapod.
 
Ha bajban vagy, mormolj el egy imát!
Segít majd rajtad – hidd el – aki lát!
Ki átkísér az egész életen,
s ha veled van, oszlik a félelem.
 
De ott van veled mindig, benned él,
s ha nem figyelsz rá, akkor is kísér.
És mindenkiben ott él, legbelül,
hát nem maradhatsz sosem egyedül.
 
Mert mindannyian testvérek vagyunk,
egymás lelkében nyomokat hagyunk.
Keresett utunk az élő szeretet,
mely a világban a fény felé vezet.
 
Hát imádkozz és magadban beszélj,
a lelkedben a teremtődhöz érj,
s mindegy, hogy kérsz, vagy hálát mondsz neki,
mert benned él, s a lelked ismeri.
 
Ha lélekben is eggyé válsz vele,
a napjaid jóval rakod tele.
A saját fényed szórod szerteszét,
és meghallod a szeretet neszét.
 
Elszáll a szó, és vissza is talál,
nincsen gonosz, nincsen bűn, nincs halál!
Mi létezünk, s bennünk az Istenünk,
s ha szeretünk, hát boldogok leszünk.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szeretettel köszöntelek körünkben! Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!